Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Dominkovits Péter: 1720-as jobbágyfelszabadító levél Gyanóról

DOMINKOVITS PÉTER 1720-AS JOBBÁGYFELSZABADÍTÓ LEVÉL GYANÓRÓL A jobbágyfelszabadító levél (- litterae manumissionales, vagy ahogy forrásunk megerősítő formulájában szerepel: litterae libertationales -), a jobbágy és földesura között előzetes érdekegyeztetések során létrejött szerződés, amely a jobbágyot és utódait egy megállapított összeg lefizetéséért kiemelte a földesúri függésből, megszüntetve adózási, robot és egyéb kötelezettségeit. A személyes szabadság megadása a telkiállo many átengedésével is együttjárhatott, vagy a társadalmi-rendi állapot változását is magával hozhatta, ha a földesúr a királynál a felszabadított jobbágy nemesítését is kérelmezte. Sok esetben a manumissio az első lépés volt ahhoz, hogy a liberie vagy libertinusszá vált földműves (colonus) illetve utódai, e kiváltságra támaszkodva ar malist szerezzenek, és így a nemesi rend alsó rétegébe kerüljenek.

1 A jobbágyfelszabadító leveleket közhitelű személyek előtt állították ki. Gyakran a vármegye közgyűlési jegyzőkönyveibe is bevezették, vagy az illetékes káptalani hiteíeshelyen is felváltották. Forrásunk egy 1720. március 20-án Tarródházán kiállított manumissio, ami Nádasdy Imre földesúr és Györffy Ferenc jobbágya között jött létre. Nádasdy elfogadta gyanói örökös jobbágyának többek által támogatott kérelmét, így őt és utódait 500 ft ellenében a földesúri gazdasági és jogi függőségből felszabadította.

2 Az így kapott pénzt az 1713-ban táblabíróvá kinevezett, Vas vármegye közgyűlésein rendszeresen megjelenő Nádasdy perei fedezésére használta. Az irat a manumittáló levelek azon csoportjába tartozik, amelyekben a földesúr felszabadított jobbágya nemesítését nem kéri, sőt a felszabadítás ellenére sem mond le konkrét, vagy általánosan megfogalmazott jogairól:"... mindazon által illy conditio alatt, még él, illendő dolgokban meg találván tartozzék szolgálni." A szolgálatok részletesebb megjelölése, a más levelekben ilyenkor az ennek fejében feltüntetett földesúri kiegyenlítés, fizetés hiánya azt is felvetheti, hogy itt esetleg "szimbolikus", elvi megfogalmazással állunk szemben. De nem így van. Az örökös, Nádasdy Terézia 1769-ben a győri káptalan előtt tett felvallásából tudjuk, hogy a család őt és édesanyját, néhai Márffy Annát, hosszú ideig híven szolgálta.

4 A manumittáló levélben nem történik említés a jobbágytelek sorsáról. A későbbi adatok arra utalnak, hogy a vagyonos Györffy család zálogjogon illetve árendálás útján folyamatosan részbirtokokat bírt Nádasdy Imre özvegyétől és örökösétől. Kutatásaink jelen szakaszában a manumittáló levél eredetijét nem ismerjük, csak Györffy Ferenc fia, István által 1769. június 17-én a győri káptalannál átíratott, megerősítetett és újólag kiadatott változatát. Györffy István ekkor már - gyaníthatóan a Nádasdyak sigítségével - nemességet nyert. (Egregius Stephanus Györffy) Nemességszerzésének időpontja és kihirdetési helye még ismeretlen, csak az északdunántúli megyék nemesi társadalmát feldolgozó, szisztematikusan összeállított adattárak munkálatai során derülhetne ki. Ami bizonyos: a Vas megyében "törzsbirtokokkar rendelkező Bábayakkal rokon kemenesaljai Györffy család genealógiájába nem illeszthetők, a róluk fennmaradt töredékes pályaképekkel nem azonosíthatók.

6 Továb114