Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Dabóczy Dénes: A történeti Vas megye világi enteriőr elemei

tünkön is használatos volt már ekkor. Ennek óriási szerepe lehetett, hisz világosabbá, lakályosabbá tette a tereket, s mindemellett a hőt is megtartotta. Az említett 1494-es egervári leltár az üvegek közt kristály amforát és kupát is említ. Ezek minden bizonnyal velencei üvegek lehettek, hisz a XIV-XV. században nagyszámú velencei üvegtárgyunk volt. Mind között a legszebb az ún. Mátyás serleg vagy Mátyás billikoma. Ezt a németújvári várral együtt II. Lajos király 1524-ben főpohárnokának, Batthyány Ferencnek adományozta, akinek pohárszékén állott. A serleg szépségéből következtethetünk arra, hogy a pohárszék sem lehetett akármilyen munka. E néhány töredékből - a romanikától a XVI. század első felének érett reneszánszáig -, épp, hogy csak következtethetünk arra, hogy rendezhették be Vasvármegyei otthonaikat tulajdonosaik. Buda 1541-es elfoglalása után a háromrészre szakadt ország jó része török uralom alá került. Ez visszavetette a társadalmi-gazdasági fejlődést, és alóla a művészet sem vonhatta ki magát. Ami nem azt jelenti, hogy a művészet teljesen háttérbe szorult. A három művészi provincia Felvidék, Erdély, Dunántúl

22 közül ez utóbbinak nyugati része viszonylag mentes volt a török támadások alól. Vasvármegyében elsősorban a Nádasdyak és a Batthyányak birtokain folytak építkezések a XVI-XVII. században Nádasdy Tamás a XVI. század második felében Lékán, Sopronkeresztúron és Sárváron építtet. A négyszögalakú várkastélyok első klasszikus példája is itt valósul meg, mégpedig Egervár esetében. A Nádasdy-birtokon olyan neves itáliai építész is tevékenykedett, mint Palladio. Ez nem véletlen, hisz Nádasdy Tamás Grazban, Bolognában Rómában járt egyetemre, s erős szálak fűzték Itáliához. Nemcsak az építészetben volt igényes. Udvaraiban, mint például Sárváron közép-kelet európai mércével mérhető udvartartást épített ki. Reneszánsz műveltségénél fogva nagyon értékelte a szép tárgyakat. Jól kifejezi ezt egy 1557. november 10-én írt levele: "Szerelmes Orsikám.. Mikor felhívtalak, az nagy szép új szőnyeget, kit Kanizsárul hoztak vala fel, és az kit minap Győrrül hozék, felhozd veled és többet is karptokat is. Pécsi püspök (a konstantinápolyi követségből hazatért Verancsics Antal) számtalan marhát hozott nekem, neked és Ferkónak: az több marha között egy görög ládát és egy török ládát és azokba külömb - külömb szép marhákat: azért nem küldöm meg, hogy mikor feljüsz, házad ékes legyen vele. Oly sok az marha, hogy egy kis tárházat megtölt. Bizony soha ilyen kevés jótételemért nagyobb hálaadó embere nem találtam: úgy tartsok, mint fiúnkat. Ugyan csoda marhákat látsz, mikor ide jüsz. Isten tartson meg. Datum Bécsbe 10. novembris 1557. A te nádrispánod etc."

24 A levélben a magyar reneszánsz interiőrök három nagyon fontos tárgyával a szőnyeggel, a kárpittal és a ládával találkozhatunk. A láda a középkortól kezdve szinte elengedhetetlen része volt Európa szerte a lakásnak. A reneszánszban eleinte festéssel, később intarziával, majd faragással díszítik. Általában a fal mellett állt. Használták tárolásra, ülésre, kelengyeládaként, kincsesládaként. Nádasdy Tamás 1545-ben Prágában vásároltat egyik emberével ládát. Ha nem kapott meg itthon használati és berendezési tárgyakat, akkor külföldre küldte érte embereit. Simon Júdás napján minden évben valamelyik megbízottja részt vesz a Krems-i vásáron. Bécsben, Pozsonyban rendszeresen vásárolt. Sajnos az ő tárgyaiból semmi sem maradt. A sárvári múzeum viszont őriz néhány 16-17. századi ládát. 102