Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ESEMÉNYEK - Gráfik Imre: Az 1988. évi Vas megyei Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat

ban, a korábbi évekhez hasonlóan, a Vas megyei pályázatok jól szerepeltek az országos seregszemlén is. Az országos bíráló bizottság egyaránt III. díjjal jutalmazta Kajdi Ferenc és Dómján Petemé pályázókat. Az országos minősítésben VI. díjjal ismerték el Takács Nóra, Zongor Ferenc és Papp Sándorné (ez utóbbinak „Vasi Hegyhát lakodalmas szokásai — nagymizdói hagyományos lakodalom leírása" c.) pályamunkáit. Több Vas megyei pályázó: Horváth József, Fábián Károlyné, Háklár Gyuláné, és Dr. Varga Gyuláné az országos zsűritől is könyvjutalmat kapott. A fotópályázaton II. díjat kapott Gergely Sándor budapesti pályázó „Farsangi rönkhúzás Viszákon" című pályaművével. A teljes képhez tartozik, hogy egy, a megyében el nem fogadott pályázó, az országos pályázatra kiegészített pályázatával (Dr. Domonkos János) ugyancsak könyvjutalomban részesült. Az 1988-ban benyújtott pályázatok több esetben értékes mellékleteket tartalmaznak. A megelőző években sem ritka fényképeken és rajzokon túl, több pályamunkához — főként a népszokásokkal foglalkozókhoz — magnetofonkazettán hangzóanyagot is benyújtottak a pályázók. Ezeknek kisebb része magasabb forrásértéket képviselő eredeti felvétel, nagyobb része egyfajta rekonstrukció, a szerző által előadott anyag. Két esetben — ha nem is éppen ismeretlenül újszerű, de ritka — s igen fontos, eredeti, forrásértékét tekintve jelentős kiegészítő mellékletekről is hírt adhatunk. Az egyiket Dr. Varga Gyuláné pályázónak köszönhetjük, aki egy 1937-ből származó kéziratos gazdálkodási feljegyzéseket tartalmazó naplóval gazdagította adattárunkat. A másik Papp Sándorné pályaművének melléklete; négy eredeti, az 1920—30-as évekből származó ún. „udvarló" levél. Ez utóbbiak kapcsán a népi műveltség egy sajátos területéről kapunk igen tanulságos ízelítőt; az írásbeliségben megnyilvánuló kultúráról, fel-felvillantva .korabeli viselkedési normákat, társadalmi kérdéseket, stb., azaz az .intim szférán meszsze túlmutató összefüggéseket. Felidézésükkel talán érzékeltetni tudjuk, hogy egy ilyen irányú gyűjtés, kisebb-nagyobb kollekció, a népi írásosságon keresztül ^gy különleges nézőpont érvényesítési lehetőségét adhatná kezünkbe hagyományos kultúránk, műveltségünk kutatásában. Kapuvár, 1928. augusztus 27-én. Édes Gizuska! Van szerencsém értesíteni, hogy szerencsésen megérkesztém ebben a kis világzajos váracskába, azonban tekintve azt, hogy világzajjas mégsem érdekel benne más, mint, hogy a magácska személye azzal, hogy nagyon messze vagyok attól a kiss hölgytől, kinek felajánlottam azt a kis világi boldogságomat. Nagyon sajnálom édessem, hogy a felajánlott boldogságomat nem fogadta, hanem olyan kerülő úton és némán elutasította illetve nem hajlandó velem az élet hátra lévő napjait egymás között felosztani és eltölteni. Mondja édessem nem-e attól tartja vissza magát, hogy talán a megélhetés tekintetében nem vagyok elégséges az ön anyagi helyzetéhez vagy pedig egy szerény családi kör egyetértését nem volnák képes kormányozni. Ha ezeket esetleg felőlem feltételezni méltóztatik mondhatom, hogy óriási mód téved, mert remélyheti édessem, hogy annál nagyobb intelligenciával rendelkezik egy csendőr őrmester, mint hogy ezeket nem tudná megfontolni. Különben édessem magácská88