Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - IN MEMORIAM - Halmágyi Miklós: dr. Bandi Gábor 1939—1988

IN MEMÓRIÁM DR. BANDI GÁBOR 1939-1988 Évekkel ezelőtt, kezdő újságíróként, múzeumi ügyek után érdeklődve találkoztam vele először. Korrekt, fegyelmezett válaszokat kaptam, de hangjában bujkált valami nyugtalanság, ingerültség. Akkor még nem tudtam, hogy nem nekem és nem is a kérdéseimnek szólt. Akkor már baj volt körülötte. Vizsgálatok folytak, vizsgálatok készülődtek. Tudta, hogy követett el hibákat, de már akkor a tanulságokat kereste és a továbblépés lehetőségét. Csalódott volt persze, hiszen joggal úgy érezte, a megye és Szombathely arculatán ott vannak azok a nyomok, amiket az ő keze formált. Csalódott volt, de nem akart minden felelősséget elhárítani magától. Alighanem nem ekkor döbbent rá először, hogy a múzeumigazgatás, akárcsak más vezetői pálya, igencsak rögös kicsiny hazánkban. v Mert végül is régész volt elsősorban. A jobbak közül. A pályaív látszólag töretlen. Budapesten született 1939-ben, de Kalocsán gyerekeskedett. 1962-ben szerzett diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem—régész szakán. Muzeológusi pályáját Pécsett kezdte, de nagyon rövid idő alatt a régészeti osztály vezetőjévé avanzsált elő. Ekkor fordult érdeklődése a magyarországi, elsősorban dunántúli korabronzkori régészeti, történeti kutatások felé. Hamarosan a korszak egyik legismertebb, nemzetközi szaktekintéllyel is rendelkező kutatója lett. 1973-ban került Szombathelyre, hogy mi hozta ide — Velem — Szent-Vid közelsége, vagy a vezetői munka lehetősége — ma már nehezen megállapítható, de tény, hogy a Vas megyei múzeumi szervezet igazgatójaként ebben a „műfajban", az országban, ő volt a legfiatalabb. Harmincnégy éves. Ezt követően hosszú éveken át formálta, irányította megyénk kul-, turális életének ezt a nagy hagyományokkal és elvárásokkal büszke és terhes területét. Pedig nem volt könnyű elődje örökébe lépnie. Szentléleky Tihamér neve fogalom ebben a megyében, de az országban is. Római kori ásatásai pedig egyértelmű irányt szabtak az itt folyó régészeti kutatásoknak olyannyira, hogy az egyszerű, laikus polgárok is naprakészen számontartották immár az egykori Savaria új és új megtalált emlékeit, leleteit. Bandi kutatásai természetesen másfelé irányultak, korai és későbronzkori népek, pannonok és kelták léptek be általa az érdeklődés látóterébe. S noha a velemi ásatásokat már a korábbi évtizedekben elődei megkezdték, sőt publikálták is, európai hírű az ő munkássága nyomán lett a többezer éves erődített település. Nem sokkal halála előtt ismét itt dolgozott, méghozzá francia régész csoporttal közösen a kelta-gall gyökereket keresve, a galliai Bibracte és Velem—Szent-Vid közötti rokonság motívumait kutatva. A szenvedélyszámba menő régészhivatás azonban nem ment Bandi Gábor esetében az egyéb, nem kevésbé fontos igazgatói feladatok rovására. Sőt, idővel a régész sajnos háttérbe szorult a vezetővel szemben! A vele szembeni elfogultság is csak kalapot emelhet, ha végigtekint azon a gyarapodáson, amit a múzeumi szervezet és általa a megye igazgatása alatt megélt. Át79