Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - ADATTÁR - Horváth István: Pápoc középkori története

Elk, Csatabérfölde és Hostát. Mégis az 1325. és 1327. évben kiadott oklevelekben való megemlítés Pápoc korára vonatkozólag számunkra nagyon fontos. E két oklevél mint adatszerűleg kikutatott néphagyományt említi, hogy Pápoc és tartozékainak földbirtokosai Demeter bán, Ugrin püspök és Kilián prépost voltak. Ä birtoklás év számai: 1291 előtt, 1219 után és 1210—1214 között. így közvetett oklevéli bizonyítással is visszajutottunk az 1210. esztendőig Pápoc történetében. Ettől kezdve jól követhető Pápoc története. A XIV. századbeli világi és egyházi alapítások: országbíró és h. tárnokmester székhelye, nyilvános, meleg fürdő és később kis kórház, hetenkénti vásár, helyben lakó prépost, és 4 kanonok, iskola és ágostonos kolostor új templommal, erkölcsi és anyagi gyarapodást jelentett Pápocnak. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy már 1406-ban oppidumnak, vagyis mezővárosnak említette az egyik oklevél.

4 Ez a fejlődés főleg a prépostság és ágostonos perjelség révén tovább folyt egészen addig, amíg 1566-ban Thuigon székesfehérvári basa fel nem égette Pápocot. Ekkor az említett intézmények elpusztultak, Elk, Csatabérfölde és Hostát lakott helyei megsemmisültek, és soha többé nem épültek fel. Csak Pápoc és Miklósfa megmaradt lakosai építették fel otthonaikat. Közel volt a hódoltság határa, onnan gyakran betörtek a községbe a rabolni akaró török martalócok gyors lovaikon.

5 1596-ban még Vas vármegye is felmentette Pápoc község lakosságát az adófizetés alól a nagymérvű pusztulás miatt.

6 A községnek papja nem volt, és templomai romokban hevertek, csak a csodálatos módon épségben maradt kis kápolnában gyűjtött össze egy-egy buzgó, olvasni tudó férfi istentiszteletekre a népet. A török vész elmúltával 1738-ban felépítette a prépost a mai plébániatemplomot, plébániát és a kolostor romjain az iskolát. Magyar Pálné, Gersei Margit végrendelete a pápoci Ágostonos remeték részére 1360 Az esztergomi egyház káptalanja minden Krisztusban hívőnek, akiknek a jelenben vagy a jövőben mostani levelünk tudomására jut, üdvösséget mindnyájunk Üdvözítőjében! Azt akarjuk, hogy mindenkinek tudomására jusson, hogy mi a nemes úrnő, Magyar Pál felesége, a Vas vármegyei Nádasd nemzetségből származó Gersei Csapó fia Andrásfi Lászlónak leánya, névszerint Margit, aki Visegrádon ágyban fekvő beteg, kérésére kiváló férfiakat, János és György mestert, kanonoktársainkat elküldöttük. Ezek előtt az úrnő, akit, mint mondták, betegsége akadályozott abban, hogy hozzánk eljöhessen, elmondotta és elrendezte végső akaratát. Mikor ezen kanonoktársaink, János és György mester hozzánk visszatértek, az úrnő végakaratát illető rendelkezéseiről végrendeleti formában beszámoltak ilyenképpen: A nemes úrnő jóllehet testileg beteg, elméjének azonban teljes birtokában előttük mindenről a következőképpen rendelkezett: Mivel az isteni Gondviselés rendelkezéséből örökösök vigasztalása nélkül egyetlen ilyen utóda sem maradt,

7 azt akarja, hogy a dicsőséges Szűz Máriát választhassa ki, és rendelhesse örökösévé és utódjává, mivel tőle mindig segedelmet kapott, és kap. Ezért azt akarja, hogy földi dolgait égiekre és a romlandó javait üdvösséges örök értékűekre átcserélhesse. Így a vétellel szerzett Vas vármegyei Pápoc-i földbirtokának két harmad részét, míg a harmadik harmadot a saját hasznára és azoknak, akiknek adni akarja majd, fenntartja, ezek minden hasznával és a hozzájuk tartozandókkal együtt, főleg az 54