Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - MŰHELY - Kovács Jenő: A Cser krónikása. Dr. Horváth Istvánról és munkásságáról

vasóinak üdvözletét és jobbulást kívántunk. Ez nagyon jól esett neki, mert előzőleg kissé panaszosan említette, hogy-bizony őt nem igen látogatják meg, még barátai sem, így nagy örömmel vette a Honismereti Közlemények érdeklődését. 1932 júniusában mutatta be első szentmiséjét és 1936-ig segédlelkész, 1940ig pedig hitoktató különböző helyeken. 1940-től 1959-ig Kenyériben plébános, 1959-től 1969-ig pedig plébánoshelyettes Püspökmolnáriban, de 1969-ben, a már említett balesete után, amikor nyugdíjba helyezték, visszatért Kenyéribe. Itt él immáron 20 éve, egyházi szolgálatot nem tud végezni, de otthonában pápai engedéllyel ülve misézhet.

4 Aktív életében a papi tevékenység mellett gyűjtötte össze a plébánia területének történelmi, néprajzi, nyelvészeti, régészeti adatait és nyugdíjas életének első 10 évében fel is dolgozta azokat. Tanulmányait néprajzi és helytörténeti pályázatokra küldte be és más tudományos központokban is elhelyezte ezeknek egy-egy példányát. 1981-ben így nyilatkozik: „Megöregedtem, már nekem több ismerősöm van a temetőben, mint a faluban. Teret engedek az utánam következőknek. Akad még mit felgyűjteni, állíthatom. Különösen a latinul, németül tudó papságot biztatom erre a munkára, nagyon sok öröm akad ebben a tevékenységben ... s minden bizonnyal a kisebb közösségeknek és az országnak is hasznot hoz."

5 1972-ben a termelőszövetkezet kérésére megírta Kenyéri—Kecskéd község történetét 1945-ig, 684 oldalon. A tsz 40 ezer forintot szavazott meg a kiadás költségeire. Nagy munkájának kézirata a bürokrácia útvesztőjében elkallódott, kiadása elmaradt.

6 Kenyéri történetét Pápoc története követte, majd Pápoc képe a középkori oklevelek tükrében című munkájában a latin nyelvű forrásokat ültette át magyarra. További termései: Nevek világa Kenyériben. — „Mesél a Cser." Ebben 713 oldalon írta meg, amit a falvak népétől hallott tollfosztókon és egyéb összejöveteleken. A fejezetek címei: A Cser, A fonó, Az ősi településekről, Királykút regéje, Az ember útja, Juhász élet. — Tájszótár és közmondások Kenyériben. — Ünnepi szokások századunk elején Kenyériben. — Nevek a Vas megyei Pápoc község múltjából és jelenéből. Ez utóbbi munkáját 1980-ban írta és a Néprajzi Múzeum pályázatán országos kiemelt I. díjat kapott érte. „Kutatásaim eredményei mindenkinek rendelkezésére állnak. Ezért tanulmányaim egyes példányait elhelyeztem a Szombathelyi Savaria Múzeumban, a Berzsenyi Könyvtárban, a fővárosi Néprajzi Múzeumban, az Országos Széchényi Könyvtárban."

7 De a szombathelyi Egyházmegyei Könyvtárban is megtaláltam Kenyéri község története című munkáját. Ebből azt is megtudjuk, hogy tárgyak gyűjtésével is foglalkozott és hogy mi lett ezeknek a sorsa: „Kezdetben arra gondoltam, hogy legyen itt a faluban Kenyériben egy helytörténeti gyűjtemény. A helybeliek ugyanis tudomást szerezvén, hogy minden, a község múltjára vonatkozó adat, emlék érdekel, hozták, megmutatták, amit a földben szántás közben találtak, vagy a kamrákban, padlásokon felleltek."

7 Munkájában részletesen felsorolja az őskori és római emlékeket, amelyek „az ezután felsorolandó magyar emlékekkel együtt nincsenek Kenyériben, hanem a budapesti Nemzeti Múzeum raktárában, a szombathelyi Savaria Múzeumban és főkép30