Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)
1. szám - MŰHELY - Bariska István: Szolgálat megalkuvás nélkül. Szerdahelyi Pál portréjához
gozik tehát tovább Vas megyében is. Nem véletlen, hogy annyiszor olvasni a megyei napilapban. S eközben Berlin, Eisenach, München, Stuttgart jegyzik írásait, s amikor 1980-ban Körmendre került, Wuppertal, Burgenland, Wien és Murska Sobota egy-egy folyóirata, lapja várta továbbra is tanulmányait, cikkeit és elbeszéléseit. Ahogy ő jellemezte magát, a nemzetiségiek kutatója lett időközben, hiszen Somogyban a németség, Csöngén a magyarság, Körmenden pedig a szlovénség történetének, kapcsolatainak és hagyományainak feltárójává vált. 1987-ben nyugdíjba vonult. Azóta Szombathelyen él. Nem kevés keserűséggel meséli, értelmezi kritikus szembenállását egyháza mai vezetésével, amely persze nem jelenti az egyházával való szembekerülést. Magam is együttérzéssel hallgatom ezt a nem mindennapi történetet, és csodálkozom, hogy hittel és erővel ennyire bírja. Aztán rájövök, hogy csak így lehet. Nagy szükségük volt erre akkor is, amikor negyvenéves orvosleányukat ragadta el a leukémia. Nyelvészleányuk Sátoraljaújhelyen, orvosfiúk Szegeden gondol haza, ha éppen nincsen külföldi kiküldetésben. Bámulom akaraterejét, terveit, megőrzött kíváncsiságát és bizalmát. S érzem, hogy dolgozni és írni fog továbbra is. Tele hittel és megalkuvás nélkül. 28