Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - MŰHELY - Pethő Gyula: Vasi honismeretünk kiemelkedő munkása. Portrévázlat dr. Kuntár Lajosról

ködés hogyanja, mikéntje érdekelte; s a megújulás-megújítás szándékával a tartalmi kérdéseket kutatta. Szerkesztett könyvtári évkönyvet, módszertant kiadványokat, s megírta a könyvtárügy története szempontjából alapvető — Olvasókörök és népkönyvtárak Vas megyében c. tanulmányát (1970). Megítélése szerint a könyvtárban több volt a rutinmunka, mint az igényes feladat — s ez nem elégítette ki. Hozzátehetem: az ő ismereteihez, nagyformátumú egyéniségéhez nem is „illett" a rutinmunka. .. 1971-ben elfogadta a megyei tanács felkérését a vasi iskolai könyvtárak megyei szakfelügyeletére (A Pedagógiai Intézet keretében). Tennivalója ott is volt bőven; szervezési kérdések, az elavult, fölösleges könyvállomány kivonása, stb. Legfontosabbnak azt ítélte, hogy sikerült előnyös szemléletváltozást, nyitottságot elérnie az iskolai könyvtárak ügyében. Természetesen több tanulmányt publikált a témában és folyóiratot is indított (Vasi Iskolai Könyvtárak). A napi „hivatali" munkát 1977. december 31-ikével fejezte be, akkor vonult nyugalomba. Igaz, ez csak a hivatalos időre vonatkozott, mivel a munkát lételemének tekinti, s a szellemi tevékenységet, a kutatást nem hagyta abba. Sőt> néhány korábbi tervét ebben az évtizedben valósította — valósítja meg. Tanulmányai a Vasi Szemlében, az Életünkben jelentek és jelennek meg folyamatosan. (Derkovits Gyula és Pá vei Ágoston életrajzához alapvető adatokat kutatott fel és publikált.) A Vas Népe hasábjain pedig a város, a megye jeles személyiségeiről, tevékenységükről, múltba tűnő eseményekről, emberekről közöl időről-időre színes, élvezetes írásokat. Visszatér szülőfaluja történetéhez is. Ujabb tanulmányai Sylvester Jánosról, a Sylvester bibliográfiában (1987), s a Vasi Szemlében a szakmai igényesség — és tömörség — példaadó megvalósításai. A diákkorának kedves kisvárosáról készült vaskos kötet — Szentgotthárd (1981) társszerkesztője és egyik szerzője volt. Barátai, ismerősei, kollégái számára újra meg újra meglepetést kelt folytonos megújulása, kezdeményezőkészsége, eredményei, munkaszeretete — és vitalitása. Ha kérdezzük erről, s titka felől faggatjuk — tűnődve válaszol: nincs titka, csak a munka és a valóság, az otthon és a szülőföld szeretete. Ahányszor „hazamegy" Csörötnekre — mindig fölfrissül, újjászületik. (Igen, az anteuszi mitológia „hétköznapi" csodája, megjelenítése) A kedve szerinti kutatások felszabadító örömét keserű tényként árnyékolja be szeretett társának — feleségének, Magdikának halála... Mi, a hozzá közel állók úgy látjuk, az élet esendőség ének elviselésére — mások számára is példát adva — az értelmes munkában látja a megnyugtató megoldást. Ezért is vállalta örömmel a Vasi Honismereti Közlemények szerkesztését 1985-ben, amely nem csupán a „nyugdíjas" embernek adott társadalmi feladatot, de szíve szerint való munkálkodást is jelent számára. Kutatja. írja szülőfalujának történetét is, és újszerűen, a sablonoktól eltérően szerkeszti meg. Meglepő számomra is, hogy eddig még nem írtam le életével, közvetlen munkásságával kapcsolatban a honismeret szót. Pedig mindaz, amit tett, az a szó legteljesebb értelmében az igaz, a valódi honismeret. Jóllehet számtalan előadást tartott, köteteket, cikkek, tanulmányok százait jelentette meg, de soha nem bizonygatta, hogy ő most honismereti, helyismereti munkát végez. Inkább csinálja! A szülőföld, a szülőfalu igézetében, a szakma fölényes ismeretében, soha el nem szakadva a sokat emlegetett gyökerektől — egyetemességre, európaiságra törekedve alkot. Munkássága a történettudomány, a műve22