Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - ADATTÁR - Regős János: Az 1877. évi népiskolai tanterv és Vas megye

rendszertani szemlélet hiánya, továbbá a tantárgyi cél kijelölésének általános jellege.

9 A gazdasági és kertészeti gyakorlatokhoz kapcsolódó tájékoztató szöveg — a fejlődő ipar irányultságához igazodva — a következőkkel egészül ki az 1877-es kiadványban: „Oly vidéken, ahol inkább iparral, mint mezei gazdálkodással foglalkoznak, túlsúly fektetendő az ipar tanítására."

10 Az 1869. évi programban szereplő és a részben osztott és osztatlan népiskolák munkájához illeszkedő néhány eligazító-jellegű gondolat csak egyetlen mondattal bővül az 1877. évi kiadványban: „A tanítási órákat félórákra kell osztani s ia tanítónak minden, félórában más-más osztállyal kell foglalkozni".

11 (Az 1869. évi tantervben a félórás órabeosztás mellett az „óranegyedek" is ott szerepeltek még). Nagy László — 1877-ben — azt a tantervi követelményt, hogy a tanító „nyelvtani szabályszerű fejtegetésekkel és meghatározásokikai" a tanulóikat ne terhelje, a következőképpen értelmezi: „Nekünk — úgymond — népiskoláink jelen fejlődési fokán óvakodnunk kell a halmozottságtól és szövevényességtől, melynek a szálak összetépése nélküli szerencsés lefejtése csak valódi mestereknek sikerül." Arra kell törekednie a tanítónak — hangoztatja Nagy László —, hogy a tanulókat „saját és elsajátított gondolataiknak beszéd- és írásbeli kifej ezés ére vezérelj e". A „halmozottság", szövevényesség, a nevelési eljárások során valóban száműzendő minden fokon. Igazat kell tehát adnunk Nagy Lászlónak, lamikor az új program útjára bocsátásakor óva int a túlzásoktól. (A nyelvtantanításnak a 120 évvel ezelőtti problémái telj ess éggel, napjainkig sem szűntek meg iskoláinkban. Az e téren felbukkanó nehézségekkel pl. az eredimenyt nem mindig igazoló módszerbeli eljárások alkalmazása miatt, gyakorta kell szembesülnie tanárnak, diáknak egyaránt.) Minden bizonnyal a 8 éves negatív irányú tapasztalatok indíthatták a szerkesztőbizottságot arra iaz elhatározásra, hogy az 1. osztály mennyiségtani anyagában most korrekciót végezzenek. Eszerint a 30-ig terjedő számkörbővítést csak abban az esetben kell a tanítónak elvégeznie, ha tanítványai „képesek" arra. Amennyiben a körülmények nem adottak, „egy év alatt a 10, vagy esetleg a 20-ig haladhat, ott megáld".

13 A tantervi előírásokat elmezve (1877-ben) Emericzy Géza — a földrajz oktatása kapcsán — úgy látja, hogy a jövőben nem merülhet ki e tantárgy tanítása a tanító részéről a puszta adatközlésben. Láttassa meg a nevelő tanítványaival a „földrajzi tárgyak egymástól függését" és „egymásból következését." Példát is közöl Emericzy a fentiek igazolására, ami felettébb megkönnyíti számunkra álláspontja megértésót: „Ne csak azt tudassuk . .. egyszerűen a gyermekkel, hogy p. o. a Tisza Tokajig nyugati, Tokajtól Titelig déli irányban folyik, hanem hasonlítsuk össze a Tisza medrét a Kárpátok déli oldalainak, nemkülönben a Magyar Alföld kelleti szélének hajlásával; iórtessük meg ezáltal a gyermekkel, hogy a Tisza folyásának útja hazánk földfelületi viszonyai által eleve meg van határozva."

13 Kétségkívül előrelépés a földrajz tanításában az a követelmény, hogy a természet tárgyai közötti összefüggéseket meg kell láttatnia a tanítónak növendékeivel. Hiányzik azonban ebből a tantervi profilból a „legfőbb mozgatónak", az embernek a helye, az ember szerepe a világmindenségben. A földrajzi viszonyok és az emberi kapcsolat tisztázására való törekvésnek semmi nyoma ebben a felfogásban. 45