Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - MŰHELY - Oszkó Zoltán: Néptanítóként a múzeum szolgálatában. Bemutatjuk Farkas Imre nyugalmazott tanítót

OSZKÖ ZOLTÁN NÉPTANÍTÓKÉNT A MÚZEUM SZOLGÁLATÁBAN BEMUTATJUK FARKAS IMRE NYUGALMAZOTT TANÍTÓT A betűk és sorok meghatározott számának szorításában nehéz bemutatni egy életpályát. Hát még akkor, amikor az elmúlt mozgalmas és nehéz évtizedek pedagógusát kell méltó módon megrajzolni, olyan emberét, mint Farkas Imre nyugalmazott tanító. Bátorságomat erre a bemutatásra abból veszem, hogy igaziból munkatársak voltunk, hiszen tanulmányi felügyelő koromban jelen lehettem Farkas Imre élményszámba menő olvasás, számolás óráin. Már akkor bizonyította kivételes képességét a pedagógiában, példát mutatott a gyermekszeretetben, és láttam, hogy mennyit tanultak tőle fiatalabb munkatársai. így egy picit barátokká is lettünk. Még ma is fülembe csengenek utánozhatatlanul kedves hanghordozású intelmei, amit tanítványainak elmondott. Nemcsak betűket, számokat, ismereteket tanított, hanem mindig kereste és kerestette tanítványaival a dolgok értelmét, gondolkodtatott, emberséget és tisztességet is tanított, nevelt. 1911-ben született Jánosházán. Négyen voltak testvérek. Apja a Jánosházi Hitelszövetkezet könyvelője volt, aki szerény fizetéséből takarékos, szolid életmóddal igyekezett eltartani hat tagú családját. Édesanyja, az akkori szokásoknak megfelelően, nem vállalt állást, hiszen elég munkát jelentett számára a négy gyerek felnevelése. Anyagiakban nem bővelkedtek, de egy dologban nagyon gazdagok voltak: a szereteten alapuló megértésben. Ez a kedves családi légkör egész életére meghatározta Farkas Imre személyiségét. így lett pedagógus pályafutása alatt is legfőbb elve a szeretet, amelyből tanítványai olyan sokat kaptak tőle hosszú és becsületes néptanítói működése alatt. Ez a magyarázata annak is, hogy végig szülőfalujában dolgozott, mert a szeretet nála a hazaszeretetet is jelentette, ragaszkodást övéihez, községéhez, annak népéhez. Tudta és tanította sokféle tantárgy, az ismeretterjesztés, a népművelés, az emberekkel való találkozás számtalan formájában, hogy a hazaszeretet a családi szereteten alapszik, itt válik az embernek vérévé. Neki megvolt minden erkölcsi alapja ahhoz, hogy önmagát állítsa tanítványai elé példának, amikor Magyarországról tanított, amikor a hazaszeretet palántáit elültette kis tanítványai szívébe. 1932-ben szerzett néptanítói oklevelet a Pápai Állami Tanítóképző Intézetben. Itt végzett rubint diplomás apósa, valamint 1925-ben saját bátyja is. Három évig állás nélkül volt, miközben 22 helyre adta be pályázatát. Élte ezalatt az ÄDOB diplomások keserű életét. Végre, 1935-ben szülőfalujában, Jánosházán segédtanítói állást kapott, miután egy évig ingyen tanított, de ezt az egy évi ingyen munkát az akkori „oskolaszék" meg is kívánta. A római kato38