Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - Horváth Ernő: Vasi természettudósokra emlékezünk

BAICH MIHÁLY 1889—1955 100 évvel ezelőtt, 1889. október 27-én a Krassó-Szörény vármegyében lévő Satu Mic faluban látta meg a napvilágot. Apja báró Baioh Milán itt volt földbirtokos. Ifjú éveiről nincsenek biztos ismereteink. Vas megyében 1910-hen találkozhatunk vele, amikor megvásárolja Festetich Andortól az 1475 kh kiterjedésű földbirtokot, mely Alsószeleste, ölbő és Pósfa községek területére terjeszkedik. Ennek a birtoknak lett központja az alsószelestei kastély, melyet még 1855-ben építtetett Szentgyörgyi Horváth Ádám angol-gótnak nevezett romantikus stílusban. 1871-ben az épület gróf Festetics Andor tulajdonába került, aki 1872ben az Erdődyek vasvörösvári birtokáról szerzett facsemetékkel elkezdi a kastélyt övező park kialakítását. Mindezt azért tartottuk fontosnak megemlíteni, mert nyilván nagy hatással volt a meglevő növényanyag az új tulajdonosra, báró Baich Mihályra, aki 1913-ban költözött alsószelestei birtokára. Ekkor kezdődik Vas megyei dendrológusi, parképítői tevékenysége, mely nevét később nem csak Vas megyében, de országosan is ismertté, sőt elismertté tette. Időt, fáradságot és pénzt sem kímélve nagy lendülettel látott hozzá a park bővítéséhez, fejlesztéséhez, fafajokban, majd lágyszárúakban és cserjékben történő gazdagításához. Ebben a munkájában e korai szakaszban még elődjének, Festetics Andornak a főkertésze, a neves Schneider József is segítségére volt, aki később innen Csekonics Endre gróf birtokára távozott Zsombolyára. Utána a kertészeti munkákat 1923— 24-ben Fics Edmund, majd 1927-től az 1940-es évek elejéig a kertben nevelkedett Mészáros József irányította. Már 1924-től itt dolgozott Molnár Gyula, aki az 1940-es évek elejétől főkertészként, majd az államosítás után vezetőként tevékenykedett a kertben egészen 1974 áprilisában bekövetkezett haláláig. Baich 1914-ben a kerthez kapcsolódó építkezéseket is végzett. Ekkor épült fel a két kertészlakás, az üvegház, valamint melléképületek a kert K-i felében, és ugyancsak ettől tervezte a kert nyugat felé 15 kh-dal történő növelését. Ez utóbbi a közbejött világháború következtében elmaradt. A háború a növények telepítését is hátráltatta, ugyanis hosszú éveken keresztül nem lehetett külföldi csemetékhez hozzájutni. Így csak a hazai csereanyaggal gazdálkodhatott, melyet nyilvános kertekből és magángyűjtőktől tudott beszerezni, mely fajgazdagsága miatt némi meglepetést is okozott. Ezt a munkáját szakította meg másfél évre, 1923-ban súlyos betegsége, melynek következtében Svájcban egyik tüdejét lekapcsolták. 1924-ben felépülve látott ismét munkához, amikor már a külföldi szállítás lehetőségei is megnyíltak. Virághagymák érkeztek Hollandiából Tubergentől és Poosentől, sziklakerti növények és magok Georg Arendstől, Goos Koenemanntól, díszcserjék P. Lamberttől és a herényi Ungvárhy kertészetből. Nagy munkák indultak ekkor. 1924—25-ben elkészült a kastélyhoz vezető út, 1927-ig befejeződtek a nagyobb méretű földmunkák, a kastély előtti teraszok, útfeltárások, árkolások stb. Vagyis 1927-re kialakultak a kert legfőbb alapvonalai s utána már csak a finomabb részletek kidolgozása és megépítése maradt. Ekkorra vált két fő részre a park, s született meg a felső dendrológiai kert, az Arborétum és az alsó évelős és sziklakert. Baich Mihály botanikai, dendrológiai és kertészeti ismereteit nem csak a szakkönyvekből merítette, hanem baráti köréből is szerezte. Szoros barátság fűzte Gáyer Gyulához, megyénk neves botanikusához, akivel gyakorta tettek 10