Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - Horváth Ernő: Vasi természettudósokra emlékezünk

egyetemi könyvtár őriz. A festő nevét nem ismerjük, de a képeken a gombanév feliratokban Clusius, Batthyány és Beythe kézírására ismerhetünk, melyek a gombák korabeli magyar és német nevét őrzik. Köztük 60 olyan magyar gombanév szerepel, melyek ma is használatosak Vas megyében. Az egykori Vasvármegye területén begyűjtött gombákra épülve készíti el nagyszerű monográfiáját, mely 1601-ben „Fungorum in Pannoniis" címmel lát napvilágot Antverpenben. E munkában 105 gombafajt ír le erről a kis területről, amikor addig az egész világról alig ismertek 40-nél többet. Clusiusban tehát a gombászat tudományának megalapítóját is tiszteljük, s mivel a gombamű magyar földön, magyarok közreműködésével született a gombászatot magyar eredetű tudománynak tekinthetjük, vagy ahogyan Istvánffy Gyula mondotta: „Magyarország szülőhelye a gombászat tudományának." Clusius bécsi tartózkodása alatt sok mindennel foglalkozik. Mint kiváló kertész, sok növénynek első közép-európai telepítője (pl. platán, vadgesztenye, orgona, liliomok stb.). ö termesztette az első dohányt és burgonyát a bécsi kertben. Batthyány németújvári és szalónaki kertjeinek tervezésében és kivitelezésében is jelentős a szerepe. Mint archeológia iránt is érdeklődő, minden bizonnyal járt Savariában is. Erre egyes megállapításai utalnak. 1587-ben végleg távozik Bécsből. Frankfurt am Main-ba utazik, ahol IV. Vilmos teljes ellátásban részesíti. Hat év múlva, 1593-ban meghívják a Leideni Egyetemre a botanika tanárának. 1601-ben jelenik meg összefoglaló fő művének első kötete a „Rariorum -plantarum história.", melyben a pannon, osztrák és spanyol flórák összegezését adja, tengerentúli és kerti növényekkel kiegészítve. A második kötete az „Exoticorum libri decern." 1605-ben látf napvilágot, melyben a tengerentúli flóra addig ismert fajait, valamint egzotikus állatokat közöl. Leiden Clusius haláláig a botanika központja volt. Itt halt meg 380 esztendővel ezelőtt, 1609. április 4-én, 84 éves korában. Ez alkalomból emlékeztünk szerény sorainkkal a nagy tudósra, akit Neilreich osztrák botanikus így jellemzett: „A szó szoros értelmében tünemény volt. Tündöklő meteorként jelent meg egyes országok egén. Ezekre rövid ideig fényt vetett, majd utána ismét sötétbe borult minden, mint ahogy azelőtt is sötétség uralkodott." Megyénknek első természetkutatója, első botanikusa tüneményes egyéniség volt, aki munkájában évszázadokkal megelőzte korát. Hogy ezt itt is tehette, abban segítőtársainak, Batthyány Boldizsárnak és Beythe Istvánnak is jutott szerep. Tettük az utókornak azt példázza, hogy ha nagy elmék összetalálkoznak, egymásnak baráti jobbot nyújtanak, s céljaik az emberi felemelkedés ügyét szolgálják, korukat évszázadokkal is képesek maguk mögött hagyni. A nagy „tudós triász", Carolus Clusius, Batthyány Boldizsár és Beythe István emlékét Körmenden a Batthyány-kastély parkjában emlékoszlop őrzi, melyet a megye természetvédői állítottak 1967-ben. *• DR. AMBRÖZY-MIGAZZI ISTVÁN 1869—1933 Megyénk neves parképítő dendrológusa, botanikusa 120 évvel ezelőtt, 1869. március 5-én Nizzában, a virágok városában látta meg a napvilágot. Szülei: báró Ambrózy Lajos és Erdődy Agatha grófnő a tanai kastélyukban lakták, 4