Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

1. szám - M. Kozár Mária: Vilko Novak — 80 éves

M. KOZÄR MÁRIA VILKO NOVAK-80 ÉVES Dr. Vilko Novak néprajzkutató, filológus és műfordító — aki több idegen nyelv mellett a magyart is kiválóan beszéli — 1909. április 28-án született a murántúli Belatincon (Beltinci, Prekmurje). Középiskolába Muraszombaton és Ljubljanában járt. A Ljubljanai Egyetemen 1933-ban szlavisztikából szerzett diplomát. 1948-ig középiskolai tanárként tevékenykedett Mariborban, Muraszombaton, Kranjban és Ljubljanában. 1944-ben Budapesten doktorált irodalomtudományból (témája: Küzmics István, hazai szlovén bibliafordító). Amikor ] 940-ben megalakult a ljubljanai néprajzi tanszék, néprajzot kezdett tanulni és 1946-ban diplomázott. Ebből a tárgyból doktorált 1948-ban (témája: a Murántúl népi táplálkozása). Még ebben az évben tanársegéd lett a néprajzi tanszéken. Docenssé 1955-ben, tanszékvezetővé 1957-ben nevezték ki. Előadásait nyugdíjba vonulása után is megtartotta (1975—1978), s a posztgraduális képzésben 1985-ig részt vett. A nagy tudású, szerény tudós többször is járt megyénkben. Kutatott levéltárban, könyvtárban, múzeumban. Pavel Ágostonnal 1923-ban kötött barátságot. Családjával a mai napig tartja a kapcsolatot. Novak 1930-ban egy hetet töltött Paveléknál Szombathelyen. A Püspöki Levéltárban Miklós Küzmic Szily püspökhöz írt leveleit tanulmányozta. Munkáját segítette dr. Géfin Gyula történész is. Ebben az évben Pavellal együtt járták be a Szentgotthárd környéki szlovén falvakat. Novak és Pavel mintegy 80 levelet váltott. A második világháború éveit kivéve irodalmi szlovén nyelven. Vilko Novak 1941-ben Ljubljanából Belatincra költözött. A muraszombati gimnáziumban kapott tanári állást. Egy budapesti folyóirat, az Élet 1942. július 4-i számában cikket írt Az ismeretlen Muravidék címmel. Ebben közzé tette azoknak a magyar tudósoknak a véleményét, akik a muravidéki szlovéneket valóban szlovéneknek nevezték, nem pedig vendeknek. A cikk politikai körökben nagy felháborodást keltett. Novakot internálótáborba akarták küldeni, de végül is Zentára került. A Vajdaság egyik magyar gimnáziumában tanított több szlovén tanártársával együtt. Ekkor Pavel — a cenzúra miatt — javasolta Novaknak, levelezzenek magyarul. A Zentán töltött időszakban Vilko Novak az Ethnographiában publikált, melyet akkor a szláv népekkel rokonszenvező Gudna Béla professzor szerkesztett. Pavel és Novak 1941 és 1945 között sokszor találkozott Muraszombaton és Szombathelyen. Pavel' szerettette meg Novakkal a néprajztudományt. Egy interjúban így emlékszik: „Kedves Gusztimat úgy tekintettem mindenkor, mint jó apát, mint legjobb tanítómat, s később barátomat is, hisz már egyetemistaként vendége lehettem. Állandóan buzdított, tanított, segített a határon túlról könyvekkel, adatokkal". Vilko Novak 1931-től kezdett rövid cikkeket megjelentetni a vasi szlovénekről és a magyar irodalmi életről. Slovenica in Hungarica címen beszámolt a magyar kulturális eseményekről a ljubljanai Slovenec és Dom in Svet hasábjain. Pavel Ágoston pedig a Vasi (Dunántúli) Szemlében Hungarica in Slovenica címen értesített a szlovén szellemi élet magyar vonat9