Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - Kuntár Lajos: Felnőtté vált.. Negyedszázada szolgálja irodalmunkat az „Életünk"

érzés ennek az antológiának új számát forgatni, amelynek anyagában, szerkesztésében egy jövendő folyóirat igényét veheti észre az olvasó." — ínja Tüskés Tibor, a „Jelenkor" főszerkesztője az ismertetőjében. Az indulásra emlékeznek az alapítók ... A folyóirattá válásnak még hosszú az útja. Mielőtt ezt a szakaszt is röviden áttekintenénk, ismerjük meg jobban néhány alapító visszaemlékezése révén az indulást, annak lázát, körülményeit. Palkó István: „Hogy is jött létre az „Életünk"? Az irodalmi élet 1956 után országosan, tájegységenként is eléggé dezorganizálttá vált. Az évek múltak, a konszolidáció lassan folyt és ez a helyzet már-már kínosan ériintette az írók legfőbb fórumát, az írószövetséget. Ebben a fázisban keresett föl Simon István író-költő, írószövetségi titkár azzal a gondolattal, (hogy jó vdkia NyugaítDunántúl írói résziére folyóiratot kiharcolni. Simon szorgalmazására — nem kis vajúdás után — elvállaltam a javasolt vállalkozás szervező munkáját. Tervünkben négy megye összekötése szerepelt. Jól tudtuk ugyanis, hogy egy, sem szellemi bázisával, sem a kiadások költségeivel, nem tud megfelelni a vállalkozásnak. Simonnal együtt személyesen felkerestük sorjában Győr-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyék vezetőit — érvelve a cél fontosságával — elvi és anyagi támogatásúikat kérve. Ez a procedúra majd egy évig tartott. Ezután kezdődhetett meg a megyei szerkesztőségek létrehozása, s ezekből a nagyszerkesz bőségünk kialakítása, s vele egyidőben az Alapokimány összeállítása, mely szerint a négy megye írói, alkotói a rögzített arányban, paritásos alapon jelenhetnek meg. Minden megye számára biztosított volt a helyi, a speciális kérdések közzététele is. Vállalkozásunknak — javaslatomra — „Életűink" nevet adtuk. Szerkesztőségünk a következőképpen működött: a megyénként összegyűlt anyagot a műfaji reszortosok szelektálták, így előlektorálva került minden írás a szerkesztőbizottság élé. A iközösien véglegesített anyagot budapesti lektorunk, a valódi értékekre érzékeny, kitűnő szakember, Kristó Nagy István újabb szűrő alá vetette. Neki komoly a szerepe a számonként engedélyeztetett kötetek értékének, színvonalának elérésében. Az „Életünk" 1969-re bebizonyította létjogosultságát, életrevalóságát, elérkezett az ideje, hogy magykorúsodjon, folyóirattá váljék. A változás új helyzetet teremtett. A folyóirat szerkesztése főfoglalkozást kívánt. Én a főiskolai tanári állásomat nem adhattam fel, anyagilag labilis, társadalmilag bizonytalan szerkesztői munkakörért. Ekkor egyébként már tudtam, hogy — kulturális egyezmény keretében — több évre lektori kiküldetésem lesz Jugoszláviába. Így kapcsolatom a földajkált „Életünk"-kel megszűnt, s azóta sem újult meg, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy korántsem az én hibámból. Ezt ugyan fájlalom, de fájón is tudomásul veszem. Ez tehát életem handicap-je a 25 évet megért „Életünk"-kel. Sorsomban beigazolódott Hérakleitosznak 2500 éves igazsága: az ember sorsa, az ember jelleme." Farkas Imre: „Kínlódva téljesiteim kívánságodalt. Nem azért keserves a feladat, mert közben messzire kerültem a folyóirattól vagy távol esnek tőlem azok az idők. Az egykori moccanásoknak, majd mozdulásoknak írott nyomai maradtak: Pozsgai Zoli Veszprémből küldött, készülődésre szólító levelei, Kulcsár Jancsi győri keltezésű, magaimagát is óvó pesszimizmusa: „szervezd 8