Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Ács László: Falusi Thália. A irábagyarmati színjáftszas krónikája 2. rész

Csiky G.—

Hajdu J.: A nagymama, 1984. ápr. 14. lelt annak az alapvető követelménynek, ami a maii karüliményeink között szükséges. Ha erre még egy picit <rá tud tenni beleéléssel, tehetséggel, akkor ez már egy átlag fölötti teljesítmény. Én tudom, hogy ez nem iművészet amit mi csinálunlk, hanem ez a imii magunk kis körében egy olyan (tevékenység, ami inkább az emiberek közösségi örömére szolgál." (9) A hosszú idő alatt sokan eljutottak a 10., 20., 30. szerepig is, s többen voltak, akik 60 év fölött is szívesen játszottak tovább. Mert mint mondják: „Ezt bizony nem lehet 'abbahagyni." Szereplők mondták: Támis János (65 éves, 31 szerep): Ha megörvendeztethetek valakit, az nagyon jó érzés. Meg aztán én magáim is szórakozok, művelődök. Színpadon lenni jó érzés. Pungor Tibor (53 éves, 26 szerep): Nekem szórakozás a színdarabozás. Még soha nem jutott eszembe, hogy abbahagyjam. Vass László (55 éves, 19 szerep): Szükségem van erre a közösségre, azért szeretek idejárni. Itt nincs ellentét, könyököli és, kis vagy nagy szereplő, mindig őszinték lehetünk egymás előtt. Molnáraié Huszár Éva (26 éves, 10 szerep): Miért szeretek játszani? Nem is tudom. Jobb fenn a színpadon. Ha lehetne, talán sosem hagynám abba. Pungor Erzsébet (26 éves, 14 szerep): A társaság miatt szeretek idejárni. Meg olyan jó darabokat adunk elő. Jó a színpadon lenni, jó érzés, hogy figyelik az embert, tapsolnak. Kovács József ;(57 éves, 21 szerep): Fiatal korban szeret szerepelni, villogni az ember. Később azért játszottam, mert szerettem a falumat. Szabó Jenő (35 éves, 21 szerep): Elég sok a szabad időm is, és itt tölthetem el kellemesen és hasznosan. Jól esik a siker ás. 62