Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Ács László: Falusi Thália. A irábagyarmati színjáftszas krónikája 2. rész

volt, hogy próbák után, mikor 9—10 óra körül indultunk haza, az éjszakában újra meg újra nyugatra igyekvő embereik csoportjaival találkoztunk, akik községünkön húzták át a, határ felé. így volt ez hetekig. A csoportból senki sem ment el. A darabot a régi iskolában játszottuk. Régi módon az iskolapadokra padlókból építettünk színpadot. Hogy legyen elegendő ülőhely, a templomból kértük el a padokat. 1957. március 3-án tartottuk az élőadást. A terem többször is megtelt, igaz, 100—120 embernél több nem fórt be egyszerre. Ebben az (időben a Szülői Munkaközösség is előadásra készült. A másik klasszikusnak számító, de eddig szintén eltiltott népszínművet, Csepreghy: A sárga csikó című darabját tanulták Farkas István igazgató vezetésével. A sokszereplős darabban sok idősebb is újra szerepelt. Az idős szereplők különösen nagy vonzerőt gyakoroltak a falura. Nem csoda, hogy az eddigi legnagyobb siker született az élőadáson. Vidám bankettet rendeztünk utána. Mind nyomasztóbb gond lett azonban a kultúrház hiánya. Egyelőre mégis hiába harcoltunk érte. Történt viszont .más. 1959. február 9-én kigyulladt a villany, s március végén az új iskolában imár villanyvilágítás mellett mutattuk be Jókai: Gazdag szegények című színdarabját. Még ez év végén a Szülői Munkaközösség szervezésében nagy sikert aratott Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok című vígjátéka. Ez volt az első kor társdarab. Aztán .megalakult a tsz a faluban. A fiatalok nagy része városi munkahelyek felé indult, az emberéket lekötötték saját gondjaik, a megélhetés bizonytalansága. Vége lett annak a családias világnak, mely addig falunkat jellemezte. Nehéz volt ebben a helyzetben szereplőket, csoportot szervezni. Egyszer elkezdtük ugyan Gárdonyi Annuská-ját, de a bemutatóig nem jutottunk el. Az első fénykor Elkezdődött azonban közben valami, ami alapjaiban változtatta meg a feltételeket. Lerakták a művelődési otthon alapjiait, s 1963. május l-jén ünnepélyesen átadták a falunak a tekintélyes méretű épületet. Néhány nap múlva a Déryné Színház mutatkozott be a Denevér című nagyoperettel (május 6.) Az újdonság zsúfolt házat vonzott. .Egyben azt is jelentette, hogy olyan versenytársunk akadt, amely játékban és kiállításban is igazi színház. Már mi is két hónapja készültünk az új épületben való bemutatkozásra. Ismét Gárdonyi Annws/cá-ját kezdtük el. Ekkor alakult újjá a csoport úgy, ahogy azóta is működik, idősebbekből és fiatalokból vegyesen. Az új körülmények újra kedvet ébresztettek a műkedveléshez. A tsz-szervezés megrázkódtatásai elmúltak. Rájöttek az emberek, hogy így is lehet élni, még pedig évről évre egy kiiicsiit jobban. A bemutatóra mi is jelmezt hozattunk történetünk során először. Kialakult az előadások rendje is. A délutáni előadáson a gyerekek és az idősebbek vettek részt. Ennek mindig kicsit főpróba jellege is volt, mert este volt az igazi bemutató. A májusi bemutató után hosszú ideig keresgéltem, hogy mi legyen az újabb darab. Most már arra is gondolnom kellett, hogy az új darabban minden szereplőnek legyen szerepe, hiszen milyen alapon hagyhattam volna ki valakit is, akii játszani akart. így merültem bele Heltai Jenő: A néma levente csodálatos világába, a csengő és mégis természetes beszédnek ható rímek áradatába. Éreztem, nagyszerű darab színes meséjével, $ó szerepeivel. 53