Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - ADATTÁR - Pungor Zoltán: Magyar Társaság a Szombathelyi Lyoeumban (1823—1836)

Az első évek értekezéseinek témáiból: Szenczy Imire: A haza boldogságát a hazafiak szorgalma mozdíja elő (1823). Szalay Sándor: Az olvasás szükségességéről (1824). Pencs József: A római rabszolgák sorsáról (1825). Tóth István: A tudományok naggyá teszik az embert (1826). Soimogyli Miklós: A szeretet fegyverkezteti fel az igaz polgárt hazája védelmében (1827). Egy értekezés 1829-ből: „Vallyon a Hazafinak nyelvét tudni, vagy Hazájának esmérni elsőbb kötelessége? — Hazafiúi érzésem e két kötelességnek tellyesítésére: Nemzetem nyelve tanulására, s Honnoim esmérésére leginkább serikent, s 'majd egyiket, imaijd másikat állítja, s vallja elsőbb kötelességemnek. — Egyre alig képes melly 'ész több tárgyra figyelmeztet — egyiknek elsőségét érdeme szerint megfontolom. — Anyai Nyelvem tudása nélkül a Hazafiság, egyik dísze megcsorbul: merít én mint javát elő mozdítani, díszét s virágzását eszközölni, ez pedig a nyelv jól tudása nélkül sikertelenné válik. — Hazám esimerése nélkül a Hazához való vonzódásom tüze lankad, s nem érzem igazi fiúi szív melegségét a szerént: — aki 'Hazáját szeretni akarja, annak azt ismernie kell. — Nyelvünk valódi tudását korán kell kezdeni, hogy — korán hazafiak legyünk. A Hazánk esmeirését férfiúi korunkra hallaszthatjuk, mert nem egyedül Homnunk úgynevezett földleírását kéli tanulnunk e szerint, hanem helyeit megjárni, s nevezetességeit föl jegyezni szükséges annak tökéletes esmérésére, már pedig ebhez sokkal nagyobb nehézséggel juthatunk zsenge korunkban, mint a Nyelv kiműveléséhez. Hazám s Nemzetem nyelve kiművelése hát imost legfőbb gondom s legfőbb czélom veletek együtt Kedves Munkás Társaim!" (17) Érdemes megemlíteni 1825-ből Vörös Sándor: A munkátlanság legnagyobb segítő eszköze a romlásnak — és Bacsak Imire: Szép virtus a Hazaszeretet című munkáját. i(18) Ugyancsak figyelemreméltó az 1829-es Kidolgozott Munkák között található, Burján István II. éves hallgató értekezése: A nyelv eredetéről: ,,Az ember mint eszes állat kezdette követni az állatot és igyekeztek azon állatot hasonló hanggal, melyet előbb adtak, nevezni, így tehát az állatok hangját vették fel először az emberek: ezt bizonyítja a csecsemő, kii nem lóvén elégséges más névvel nevezni az állatokat, oly nevet ad nekik, melyet ugyan tőlük hall: a bikát bu-nak, a birkát ane-nek nevezi, s isimét észre vehetjük, hogy az első míveletien Emberek is először az állatoknak adtak nevet, melílyet a természettel kaptak. — ... az érzéketlen tárgyak sokaságát — mivel azok hangot nem adtak, tehát külső formájukról, színéről, vagy belső helyezkedéséből neveztek el, vagy pedig 'hasonlóság által egyik tárgy nevét a másikra által vitték". (19) Még naivságuklbain ás érdekes gondolatok ezek, a 19. sz. első feléiben. Hasonló világképet közvetít számunkra 1830-ból Brauch Lukács értekezése az Ásványokról. Megállapításai neszben ma is elfogadhatóak: ,,A természet három „országokra" oszlik: Állatok, Növények, Ásványok. — Minden test mélly sem nem él, sem nem érez az ásványok országához tartozik, ilyenek a: Földeik, Kövek, Savak, Érezek, s mások mellyek az emberi szorosabb Vizsgálatot megengedik". (20) Gyakoriak a meisefeldoigozások — tanmesék: Baranyai József: Mese a felette kövér komondorról, és igen sován farkasról. 1829. Tolnay: A beteg szamár, s a farkasok. 1830. Gyakran találunk a munkák között jeles történelmi személyiségekről, eseményekről való írásokat. Boros Imre: Mohács veszedelmének leírása. 1826. 43