Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - Köbölkuti Katalin: Horváth Boldizsár, a lírikus és szépíró

Végül hívja, szólítja a szobrot: „Oh, szállj le onnan! Mi vállainkra emelünk, S ha látja ezt majd ez a törpe faj, Szét fog robbanni, mint a hangyaraj, Mit űzünk, kergetünk." Erős hajlama volt a szatirizálásra, mert versei között sok a fullánkos nyelvű. Némely epigrammájában maró gúny szólal meg. Horváth Boldizsár ragyogó szónoki tehetség és kiváló publicista is volt. Halálakor, 1898nban Mikszáth Kálmán ágy emlékezett irá: „M fliehet fordítaná a címerpajzsot. Az utolsó jelentékeny szónok (fekszik a ravatalon, abból a szónoki iskolából, amelyből a Kazinczyak, Kossuthok kerültek ki. Az utolsó mézes száj, némult meg örökre, s ha azok a szóvirágok, amiket ő font össze, mind élő virágokká válnának most, társzekerek se volnának elegendők, hogy a koporsója után vihessék."

3 Tóth Lőrinc emilíékbeszédéiben őt, mint szónokot Deák Ferenc, Szilágyi Dezső és gróf Apponyi Albert mellé sorolta, de (több érzékenységet és költői elemet tulajdonítva neki/

1 Nagy beszédei, melyeket a felirata vitákban, fontos elvi kérdésekben, kedvenc reformeszméi védelmében mondott el, a retorika legszebb példái közé tartoznak. A hatásos képeket, szóvirágokat sem vetette meg, de nála ezek csak díszek voltak a beszéden. Például a trónörökös hirtelen halála után használt hasonlata: „Viharos időket élünk. Nemcsak a háborgó hullámok ellen kell küzdenünk, mintha a felhők haragja is ellenünk esküdött volna. Csak imént csapott le a villám és a hajó egyik leghatalmasabb, legbüszkébb árboca recsegve hullott a fedélzetre alá. Talán sohasem éreztük annyira vágyát, szükségét annak, hogy a sons ezen hadüzenete ellen trón és nemzet még szorosabban csatlakozzanak egymáshoz."

5 „Az eszmék áramlatának — mondja egy helyen — nincs teremtő ereje, hanem csak fejlesztő ereje, szintúgy mint a napfénynek és esőnek, amelyek hasztalan érintkeznek a kopár sziklákkal s csak ott képesek előidézni tenyészetet, ahol föltalálják az élet magvait."

6 Beszédei nem csak a képzeletre, az érzelmekre hatottak, de legalább ugyanolyan miértekben az értelemhez lis szóltak. Az úrbéri váltságokról szóló törvényjavaslatot elfogadásra ajánlva a képviselőknek így szólt: „Nem titkolható, hogy e törvényjavaslat elfogadásával jelentékeny terhet rovunk a kincstár vállaira, de dacára ennek, nem eléggé ajánlhatom a Tisztelt Ház figyelmébe, mert kell, hogy minden körülmények közt igazoljuk, hogy az a kii e nemzet szavában bízik, minden csallódás ellen íblizibosífbva van."

7 „Alkotmányos országban — mondta a hevesi ügyben tartott beszédében — a közcsend és közrend biztosítéka nem a szuronyokban, hanem a polgároknak a törvény iránt! tiszteletében áll, és a kii e tiszteletet megtámadja, magát az alkotmányos szabadságot támadja meg."

8 Az igazságügyről általában szólva ezeket mondta: „Azt hiszem, azon párt, mely pártszempontból akarná az igazságügyet rendezni, mely azt a maga rabjává akarná lealázni, az rossz szolgálatot tenne nemcsak az országnak, hanem önmagának is, mert egy zsarnokot nevelne ma3