Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - IN MEMORIAM - Farkas Mihály: dr. Kránitz József (1919—1988)

DR. KRÁNITZ JÓZSEF (1919-1988) Július végén, röviddel azelőtt találkoztam vele utoljára, amikor elindult a kikapcsolódásnak, pihenésnek szánt külföldi utazásra, s amely hozzátartozóinak, barátainak, ismerőseinek nagy fájdalmára, oly tragikusan végződött. A szíve már akkor rakoncátlankodhatott, mert szombathelyi vásárlás, nézelődés közben azt indítványozta élete párjának, hogy fogyasszanak el egy üdítőt, pihenjenek néhány percet az áruházhoz közelii vendéglőiben. Itt futottunk össze vele két kollégáimmal együtt. Invitált bennünket, hogy ha majd a külföldi útról hazatér, jöjjünk össze egy kiadós beszélgetésre Sárváron, a gondosan ápolt hegyközségi kertben, ahol nyugdíjas éveinek oly sok kellemes óráját töltötte el kedvenc hobbyjával, a kertészkedéssel. Fájdalom, de az összejövetelt keresztülhúzlta az elmúlás kegyetlen törvénye, így most annak a kiadós beszélgetésnek az alapján igyekszem felidézni alakjait, életútját az olvasó előtt, amelyet néhány évvel ezelőtt, nyugdíjbavonulása és a Munka Érdemrend arany fokozatával való kitüntetése alkalmával folytattunk Sárváron, Rákóczi úti otthonában. Ahogy akkor mondta: egy balesetnek és korán megözvegyült édesanyja mérhetetlen szorgalmának köszönhette, hogy a közigazgatási pályára került. Alig múlt hatesztendős, amikor a szecskavágó kerekei összeroncsolták a jobb kezefejét. Szülei, a szentgotthárdi ciszterciták alsómajori cselédei, nemcsak a baleset miatt voltak kétségbeesve, hanem azért is, hogy csonka kézzel még cselédnek sem lesz maijd teljes értékű elsőszülött fiúk. A major gazdái a szülők fájdalmát látva megígérték: ha jól tanul a gyerek az elemiben, beprotezsálják a giimnáziuinba. Édesanyja éjt nappala téve dolgozott, a cselédség, a dohánygyári munka mellett mosást, takarítást vállalt, hogy három gyermekét felnevelni, s a nagyobbik fiút taníttatni tudja. Az érettségi sem jogosította fel Kránitz Józsefet 1939-ben arra, hogy megfelelő állást kapjon. Kiváló bizonyítvánnyal a zsebében útépítő munkás lett Bugac-pusztán, s mivel rokkantsága miatt őt nem hívták be katonának, a háború kitörésekor a Győr megyei Ka jár község jegyzőségén üresedett meg számára gyakornoki állás. A felszabadulás után a magyairszombatfaá jegyzőség az első közszolgálati állomáshelye. Itt lépett negyvenhatban a Magyar Kommunista Párt soraiba. Negyvenhétben a szentgotthárdi telekkönyvi hivatalihoz került. Három éven át szinte ki sem állt a feje a földosztást követő telekkönyvezési munkából. Nemcsak Szentgotthárd környékén, hanem Győr megyében, Baranyában és Tolnában is sok ezer holdnyi föld kiosztását rögzítette ipapírra. Nehéz munkával eltöltött évek voltak ezek, de a nap mind a huszonnégy órájában kedvére való foglalatosság, izgalmas történetírás volt számára, hogy a szüleihez hasonló sorsú, nincstelen embereket a telekkönyvben földtulajdonosokká léptethette elő. 79