Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Szakály Ferenc: A tizedik év meghozta gyümölcsét. A Vasi Hegyhát népiépítészeti műemlékegyüttese létrejöttének története

átadási ünnepségét. Sőt, a pajta felkutatását, a zsúp társadalmi munkában történő leszedését, áttelepítését is! A tájiház átadásáig semmilyen tiszteletdíjat sem kaptáim, utazási költségtérítést sem kértem. Az avatás utáni időben 300,— Et (tiszteletdíjat kaptáim, a tájház vezetéséént szakfcörvezetői címen. S mi következett ezután? Hogyan korszerűsítették a művelődésit: ÁMK, amelynek feladata lett volna ezután a gondozás, a munka folytatása, pusztulni hagyott mindent.... Aztán sok-sok — a múllt értékeit becsülő — embernek feltűnt, hogy valami mines .rendjén a tájiház körül. . A tanács élére új elnök került. Az ő ismételt felikérésére — újibólli (megbízás után — folytatom a megkezdett munkát 1986-tól. Sajnos az 1983—86-os évek közötti semmittevést nehéz a kedvezőtlenre fordult gazdasági és társadalmi helyzetben gyorsan pótolni. A tervünk az volt, hogy 1988-ra — a megnyitás 10. évfordulójára — a műemlékegyüttest minden tartozékával teljessé tesszük. Ez a legjobb esetben is csak 199l-re, az épület 100. születésnapjára válhat vallósággá. Kis lépésekkel haladhattunk a cél felé: 1987 'augusztusában sikerült Tőke Imre naiv népművész monumentális „Kanász-szobrát" felavatnunk, amelyet kérésemre készített és ajándékozott a Vasi Hegyhát népének, ugyancsak így került a birtokunkba Magyar Lajos faragott faliképé, amely a földművelés négy mozzanatát ábrázolja: szántást, vetést, aratást és cséplést. A két nemes szívű adakozó tette adta az ötletet ahhoz, hogy a műemiékegyütteshez közel (szomszédos üres telken, volt kanászház helyén) lévő parkban létrehozzuk a falun alkotó naiv faragó népművészek és népi játókkészítők szabadtéri szoborparkját.. . Az első lépés már megtörtént az önzetlen ajándékozással, (bízom abban, hogy akiket megkérünk,, támogatják alkotásaikkal a szoborpark tervét, illetve 'megvalósulását. A fenti alkotások avatója, Bánszki Pál, a kecskeméti Naiv Múzeum igazgatója is „életképes" gondolatnak találta az avatás felemelő pillanataiban született tervet. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ segítségével szerény ismertetőt készítettünk a Hegyháti Tájházról, amely képei anyagával a látogatónak emlékül is szolgálhat. Tervünk, hogy 1991-re gazdagabb és színesebb isimentetőt készítünk. 1987-ben új fejezet kezdődött a műemlókegyüttes életében. Már az is jelentős eredmény volt, hogy a festett faormű lakóház a helyszínen fennmaradhatott, bekapcsolódhat a népi építészeti, tárgyi kultúra emlékeinek, értékeinek bemutatásába, megbecsülésébe és ápolásába. E mellé új funkciót kerestünk és találtunk: Péter-Pál napi folklórnap helyszíne, kerete lett, amely a következő években fog kiteljesedni. Ezirányú munkáinkhoz nagy segítséget kapunk. Az 1987-es Péter-Pál folklór ezreknek nyújtott gazdag élményt, jó szórakozást. A folklórnap és a szoboravatás jelentősége, hatása felibecsülhetetlen: e nappal ébredt rá a falu népe igazán arra, hogy miiilyen kincs birtokában van. Most érezték igazán magukénak,, s nem egy „bogaras ember" alkotásának. Megmozdultak, cselekedtek: idős és fiatal együtt munkálkodik. A folklórnap kovásznak bizonyult, egybekovácsolt öreget, középkorút és fiatalt, közösséggé kezdi formálni őket. Ennek fényes bizonyítéka az 1987-es őszi .és téli kulturális pezsgés: rendezvények szinte egymást érték. 1988. március 11. nevezetes nappá, piros betűs ünneppé vált a falu életében, megalakult a „Közművelődési és Szabadidős Egyesület Hegyhátszentpéteren". Az egyesület célja: „A falu meglévő népi hagyományainak ápolása, tárgyi, szellemi alkotások megőrzése. A tájház környékén... helyi és külső segítséggel rendezvények megtartása ..."