Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - Gráfik Imre: A Vas Megyei Néprajzi és Honismereti Gyűjtőpályázat 25 éve

gyobb országos elismerést kapta: a Magyar Néprajzi Társaiság által adományozott „Sebestyén Gyula Emlékérmet". A vasi pályázók lendülete töretlen, ibár az utóbbi években mennyiségében csökkent a •benyújtott feldolgozások száma, de a minőség és az eredményesség tekintetében továbbra is koimoly elismerésit szereznek a megyének. E jubileumi áttekintés során elkerülhetetlen egy kis számvetés. A megyei pályázatok során a különböző kategóriákban több száz dolgozat készült, több ezer oldal terjedelemben. Alig van év, amikor a pályázatok száima ,10 alatt volt, többnyire 10—30 dolgozat került a 'bírálók .asztalára, nem egy esetben egy-egy pályázótól több feldolgozás is. A témaválasztás természetesen mindenkor függött az ajánlott tárgyköröktől, a módszeritaníi segédeszközöktől, a pályázók rendelkezésére bocsátott gyűjtési útmutatóktól és kérdőívektől. A néprajzi pályázatoknál a 25 év anyagát áttekintve úgy tűnik, ihogy szinte nincs a népi kultúrának, a 'hagyományos műveltségnek olyan területe, melyre ne terjedt volna ki a gyűjtők figyelme. A nyelvészeti pályamunkák között nyelvjárásleírások, névtani és szó-, illetve szöveggyűjteményi összeállítások és elemzések dominálnak. A néprajzi és a nyelvjárási gyűjtés azonban igen gyakran összekapcsolódik, különösen a népszokások és a folklór bőrében. A két diszciplína, /tudományterület lehetséges és szükségszerű összefonódásának több, mint szimbolikus jeliképe az a tény, hogy Vas megyéből a Magyar Nyelvtudományi Társaság legnagyobb elismerését a „Csiüry Bálint Emlékénmet", a Savária Múzeum Néprajzi Osztályáiniak néprajzos-anuzeológus vezetője Bárdosa János kapta a megye földrajzi névgyűjtéséiben kifejtett tevékenységéért. A Vas megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat majd egy nemzedéknyi időszaka megítélésünk szerint igen tanulságos és nagyszerű példát adó abból a szempoin/tból is, ha végigtekintünk a pályázók személyének pályaalakulásán. A vissza-vússzaltérő pályázók között leginkább azokat találhatjuk, akik e pályázati formában, illetve módban mindennapi munkájuk mellett egyéniségük további kiteljesedését (tudták megtalálni. Tisztában vagyunk vele, hogy — mint minden kiemelés — példáink is hiányosak és önkényesnek tűnhetnek, de kötelességünknek érezzük, hogy a legjobb teljesítményt nyújtók nevét felidézzük, kulturális közéletünk és a szaktudományok elismerését és tiszteletét ás tolmácsolva. A már említetteken túl Kajdi Ferenc, Madáchy Károly, dr. Ho/rivátlh István, Molnár Dezső, dr. Kovács Jenő, Zongor Ferenc, dr. Székely László, Kovács József, Musits Jenő, Pálify József és folytathatnánk a sort, s fájdalom, hogy nincsenek már közöttünk Csaba József >és Avas Kálmánné. Végezetül nem hallgatlhartjuk el, hogy Vas megye kulitúráilás, társadalmi és politikai életének nem egy mai ,ismert személyiségét is megtaláljuk az elmúlt 25 év pályázói között, természetesen akkor még mint diákot, vagy éppen tanárként. A teljesség igénye nélkül, de a (mai fiatalokat inspiráló példaként hivatkozunk Mukicsné Kozár Máriára, Horváth Sándorra, a Savária Múzeum néprajzos muzeológusaira, Guttmann Mikilósra és Vörös Otítóra, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanáraira, és Szabó Lászlóra, a megyei tanács elnökhelyettesére. 15