Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - ADATTAR - Szakály Ferenc: A tizedik év meghozta gyümölcsét. A Vasi Hegyhát népiépítészeti műemlékegyüttese létrejöttének története

SZAKÄLY FERENC A TIZEDIK ÉV MEGHOZTA A GYÜMÖLCSÉT ... A VASI HEGYHÁT NÉPI ÉPÍTÉSZETI MŰEMLÉK EGYÜTTESE LÉTREJÖTTÉNEK TÖRTÉNETE „Emlékek nélkül népeknek híre csak árnyék." Vörösmarty Mihály 1957. nyarán kerültünk feleségemmel a Belső-örség két kicsi falujába, Magyarszombatfára és Gödörházára. Az Őrség a néprajz és építészet kincses bányáját jelentette nekünk. A népi kultúra megmentésébe már itt, fiatalon bekapcsolódtunk. A falu két fazekas népművészének Czúgh Jánosnak és Czúgh Dezsőnek a kezdeményezésiére gyűjtést, „leletmentést" szerveztünk a régi fazekasok munkáiniak megmentésére. A távlati cél, terv egy leendő helyi fazekas múzeum megteremtése vollt. Nos a szorgalmas munkánk — gyűjtött tárgyak is — lehetővé tették a „Fazekas-ház" 'megnyitását, avatását Magyarszombatfán. 1968-ban új munkahely várt ránk, új vidékkel ismerkedhettünk: a Hegyháttal. Maga a Hegyhát nekem ismerős volt, Bérballtaváron születtem — a Hegyhát szálén —, de új állomáshelyünkön, Hegyhátszenitpéteren imost jártunk életünkben először. A falu rögtön megnyerte tetszésünket: a gondozott házak, virágos kertek, rendezett udvarok révén. A berendezések után elindultunk a falu részletes „felfedezésére" megismerésére. A felfedező séta során már a falu végéhez közeledtünk, amikor váratlanul mesebeld helyre érkeztünk: előttünk állt a Meseházikó, de nem mézeskalácsból ... Elhatároztuk: ezzel a népi építészeti „ékszerdobozzal" valamit kezdeni kell. Könnyű valamit elhatározni, de megvalósulásig sok akadályt kell leküzdeni, remény és csüggedés, öröm és bosszúság váltogatja egymást, így volt ez a .mi esetünkben is. Az olvasó 'tanúja lehet a „Hegyháti Tájház", illetve „Hegyháti Népi Építészeti Együttes" születésének., amely úgy gyarapodott, mint egy népes család egy-egy újabb gyermeke megszületésével. Felkerestük a tulajdonost, özv. Paksa Gyulámét, aki beszélgetés közben elmondta, hogy az épület védett, átalakítani és lebontani tilos, ö egy idős néni gondozása fejében örökölte. Kiderült, hogy szívesen eladná: építkezni szeretnének a gyermekei. A házban ebben az időben a lánya, a veje élt. Amikor Vasváron lakást kaptak, kiköltöztek belőle. De még mindig nem volt szabad az út... A tájházzal szemközti öreg épületet, amelyben ők is ilaktak, lebontották és most ők költöztek iá megüresedett házba, s addig laktak benne, amíg az új házuk lakhatóvá nem vált. Közben teltek-múltak az évek. Egy falugyűlésen felvetettem, hogy jó lenne .megvásárolni és berendezni Hegyháti Tájháznak. Sikerült is olcsón megvenni a házat és udvarát. Boldogan jártam végig a falut és összeírtam ki mit tudna adni a berendezéshez. Személyesen próbáltam felkutatni a padlások „kincseit." Két nyáron jártam gyalog és személygépkocsiimmal a környező falvakat (Petőmiháiyfa, 54