Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - MŰHELY - Papp Gyula: Portrévázlat Kováts Béláról

lati tárgyakból, amelyeket az őrségi parasztember élete során használt. így indult el a néprajzi múzeum anyagának gyűjtése. A gyűjtőmunkában sokat segítettek a tanítványok is. 1970-ben, mint kiskörzeti központhoz, 11 község tartozott Pankaszhoz. E községeket járva, a gyerekek segítségét igénybe véve folyamatosan gyarapodott, így aztán az ideiglenes helyiség kicsiny lett. A több évi viszontagságos elhelyezési gond sok keserűséget okozott a gyűjtőnek, de minden remény ímegvan iámra, liogy 1988 nyarán egy felújított épület birtokbavételével, méltó helyre kerül a helytörténeti gyűjtemény. (Jún. 26^án avatták.) Az új helyiség a rendszerezésre is lehetőséget ad. így annak elvégzésével a látogatók is máslképpen és 'más körülmények között szemlélhetik az Őrség Pankaszon összegyűjtött tárgyi emlékeit. A gyűjtőmunkával párhuzamosan Kováts Bélának több publikációja jelent meg a megyei és az országos lapokban. E cikkek zömmel a falu összefogásáról, a sportban elért eredményekről, a művelődési otthon építéséről stb. adnak tájékoztatást. A nagyobb lélegzetű pályamunkák, tanulmányok 1965—70 közötti időből származnak. Ezeket elsősorban hézagpótló munkáknak szánta. Megőrizni, megörökíteni az utókor számára egy közösség áldozatvállalását, elért eredményeit, és a nehézségeket is. Mert az eredményeknek gyakran nagy az ára. Mindezek megvalósítása olyan embert igényelt, aki példát mutatott, sokat tett a közösségért, és példamutatásával magával tudott másokat is ragadni. Az oktatás, a sport és a népművelés mellett Kováts Béla számtalan közéleti funkciót is betöltött. Tíz éviig tagja volt az Országos Tesitnevelésii Tanácsnak, Pártbizottsági tagként és csúcstitkárként is hosszú időn keresztül dolgozott. Tanácstag jelenleg is. Volt járási tanácstag és több bizottságiban is részt vett. ö alakította a pankaszi iskola úttörőcsapatát. Mindenhol ott volt, ahol tenni lehetett, vagy tenni kellett a közárt, az iskoláért, a gyerekekért. Mindig szószólója volt a község cigánylakosságának. Az analfabétizmus teljes felszámolásáért küzdött szűkebb pátriájában és ezt meg is valósította. Büszke származására, mindig székelynek vallotta magát és teszi ezt ma is. Eszményképe Petőfi. Ez érződik a község intézményein is. Vallja, hogy a Petőfi iránti tisztelete nem egyfajta dogma, hanem a cselekvő, tenniakaró nagy magyar iránti hódolata is egyúttal. Ady ugyancsak példaképe. Mindig arra törekedett, minden munkáját úgy végezte, hogy a költő szavai rá is érvényesek legyenek: „szeretném, ha szeretnének." E törekvése azonban nem mindig vált vallóra. Az időkénti nézeteltérései az egyes hatalmasságokkal, mindenkori nyílt kiállásának, igazságérzetének köszönhetőek. Soha nem tűrte a megalkuvást, a tunyaságot, az emberi nemtörődömséget. Nézeteit írásban is szóvá tette. Nyugdíjba vonulásával sem tért le a megkezdett útról. Ott van ma is mindenhol, ahol élettapasztalataira a köznek szüksége van. Nem tétlenkedik jelenleg sem. A z iskolába naponta (bejár: rendezgetni a helytörténet gyűjteményét. Állandóan írogat és közben klubot vezet, és öt röplabda csapatot edz. Élete eme „második" aktív korszakához kívánunk nagyon sok erőt és jó egészséget! 20