Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

1. szám - Kuntár Lajos: Felnőtté vált.. Negyedszázada szolgálja irodalmunkat az „Életünk"

kezdésikor. A számos jeles tollforgató közül Illyés Gyulának és Kassáik Lajosnak — .természetesen még egy tucatnyi messzevilágító tehetségnek — én íirtaim levelet 'és híivtaim-kiénteim őket, hogy adjanak új, firiss írásaikból induló periodikánknak. A levél mellé az Életünk megjelent számaiilból lis mellékeltem. A küldött új 1—2 szám volt a bemutatkozó. Nos, az emlékezést ezúttal (hogy rövid legyek) csupán Illyés és Kassák nekem írt levelének közlésével szolgálnám a legmegfelelőbben. Illyés Gyulát 1964 novemberében hívtaim munkatársaink közé. Az Életünk azévi első és második kötetét küldtem el számára és kértem, hogy e két kötetről írja meg véleményét, s természetesen küldjön verseket. Illyés pár nap múlva válaszolt, s leveléhez három publikálatlan poémát mellékelt kiadványunk számára. Ezek a versek a következő két kötetben láttak napvilágot. A levél így szól: „ „Kedves Barátom, semmit sem tartok ma oly fontosnak, mint a vidéki szellemi munkát, annak érvényesítését, emelését. (Bár segíthetnék annyira, amennyire te if Ölteszed! Szívesen teszem. Rengeteg a jó anyag ebben a két számban. Főleg a tanulmányok. De a többi is. A jövő könyvnapra verseskönyvem jelenik ímeg; abból való ez a három kiadatlan vers. Jó munkát, munkakedvet mindnyájatoknak! Régi barátsággal köszönt: Illyés Gyula. 1964. XI. 25., Bpest, II. Józsefhegyi út 9." " Ez az Illyés-levél még lelkesebbé .tett bennünket. Tulajdonképpen testvéri buzdítás jött benne. Különösen megörvendeztetett a levélnek ez a mondata: ,, „Semmit sem tartok ima oly fontosnak, mint a vidéki szellemi munkát, annak lérvényesítését, emelését." " Kassák Lajosnak is küldtem az „Életünk"-ből két mutatványszámot. Ö is mellékelt leveléhez verset. Ezt írta: „ „Tisztelt Szerkesztőség, ímegkaptam a két antológiát, köszönöm figyelmességüket. A közleményeket miég nem néztem át részletesebben, de máris látom, hogy az írók helyes (irányban törnek élőre és a szerkesztők tág látókörrel, igényesen dolgoznak, örülök, hogy a „vidék" lilyen intenzíven és felkészülten vesz részt kulturális életünkben. Túl vannak már a provinciális kötöttségeken, de vigyázat — ne szakadjanak el Pesttől; mindkettőnek van még tanulni valója egymástól. Kérésüket teljesítem: mellékelten küldöm egy újabb versemet 'és egy képemet közlésre. Ezzel is kifejezem erőfeszítéseik megbecsülését. Jó kívánsággal, üdvözlettel: Kassák Lajos. 1965. XI. 2."" Folytathatnám a sort az indulás lázas idejéről. Számos kedves levelet és értékes kéziratot őrzök ezekből az évekből. Igen, az indulás. Emlék és álom. Ifjúság és reménység .. . Egyszer, talán majd közölhetem a többi levelet, észrevételt, meleg baráti buzdítást. Most csupán ennyit a volt szerkesztőségi tag emlékezéseként.'' Folyóiratengedély hat év után Az idő általaiban leegyszerűsíti a múltat, feledteti a valamíikori jelen bajait, a szándékok megvalósításának akadályait. Ez történik az „Életünk" negyedszázados múltja első szakaszában az életbentartás nehézségeivel is. Az agyakban megbújó „ha lesz belőle valamf-kétely nemcsak a szerkesztési munkát gátolja, hanem a kötetek megjelentetésében is okoz gondot. A szerkesztőség ragaszkodik a színvonalhoz, így esetenként nem valósulhat meg a közölt írásoknál a megyék közti arány, aminek elégedetlenség a következménye a szerkesztéssel szentben. 11