Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1988. (Szombathely, 1988)

2. szám - Szabó László: Gondolatok a megye tájjellegű kulturális rendezvényeiről

SZABÖ LÁSZLÖ GONDOLATOK A MEGYE TÁJJELLEGŰ KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEIRŐL Az igazi kultúra miiindiig és mindenhol helyhez 'kötött, konkrét tájhoz, konkrét emberekhez kapcsolódó, így hát ha az ember a sokarcú kultúrával akar kapcsolatba kerülni, akkor neki kell sokat utaznia, hogy születése és szerves léte helyén isimerje azt meg. Az egyes tájegységi kulturális órtéfceket viszont az adott egységek politikai — kulturális vezetőinek, az ottani közösségeknek kell rendszerbe fogniuk, diszkréten fölkínálniuk, törzslakosságunknak és a máshonnan érkezőknek ibemutatnii.uk

. Vas megye gazdag történelmi és művészettörténeti múltja, a Pannon térség ősi emlékei, a kulitúraápolás hagyományai, a karakterisztikusan meglévő táji közösségek természetesen kínálták a tájjellegű kulturális rendezvények programba iktatását. Ehhez .alapvetően két dolog kellett: a felismerés és a képesség. A felismerés egy-egy táj értékeit illetően és a képesség, amely ezeket a kulturális értékeket egységbe szervezi, szelektálja és -megjeleníti hozzáférhetővé teszi. Megyénkben ez a helyzet a 60-as évek végére érett meg. Akkorra izmosodott >meg a lokálpatrötizmus, akkor kezdtük lázasan kutatni irodalmi emlékeinket és a néplélek sajátos rezdüléseit, akkor mertük hirdetni lés vállalni, hogy a vidékiség nem törvényszerűen provincializmus, hogy az igazi hazaszeretet is csak a szűkebben vett mikrokörnyezet isimeretéből és szeretetéből sarjadzhat. Nagyjából erre az időszakra erősödtek rneg azok a kulturális intézmények, amelyek képesek voltak ezeket a törekvéseket összefogni, gerjeszteni és kifejeződésüket megszervezni. Ma már ezek — a többnyire májustól — augusztusig bonyolódó rendezvények területileg szinte az egész megyét átfogják, kulturális és közéletünket termékenyen gazdagítják. A szóban forgó rendezvények közt először honosodott meg a Kemenesaljái Napok, amelyet az idén már 23-ik alkalormmail rendeztek meg, a legnépesebb viszont az örségi Vásár, amelyen becslések szerint már 20—25 ezren is megfordulnak. A Kemenesaljái Napok programjai sokszínűek. Megmutatják a helyben született értékeket az éneklő ifjúság napján, amely immár tizenihetedszer épült be az idén a programokba. A kráterhangversenynek levegője, sajátos hangulata van. Ott szólalnak meg a fúvós zenekarok akkordjai, ahol Eötvös Loránd próbálta ki az ingáját, ahol körösHkörül élettől duzzadó szőlőültetvények pompáznak. Ezen a rendezvényen már kfo. 20 helységből vesznek részt magyar és osztrák zenekarok. Kemenesalja a megye honismereti tevékenységében meghatározó szerepű volt és maradt. Ezért a rendezvényekben mindig helyet kapnak honismereti tanácskozások és vetélkedők. Ha lehetséges, az új létesítmények átadását, erre az időszakira tempírozzák; nem öncélúan, hanem azért, hogy az ünnep fényénél nevezzék el őket a táj haladó és gazdagító személyiségeiről: Berzsenyi Dánielről, Petőfi Sándorról, Eötvös Lorándról, Kresznerics Ferencről, Dukál Takáts Juditról, és Gáyer Gyuláról. A Kemenesaljái Napok — ámbár természetszerűen Celldömölk központú — pozitívuma, hogy az több településen zajlik; Egyházashetyén és Ostffyasszonyfén éppúgy, mint Sömjénmihályfán vagy más falvakban. A programokhoz — nagy éritékként —