Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Nagy Éva: Iparosképzés Celldömölkön 1887—1987

kon át bevált keretek között folyt. Az 1872. évi iparostörvény kötelezte először a mestereket arra, hogy tanoncaikat az iparban képezzék és iskolába járassák. A Celldömölki Községi Iparostanonc Iskolát 1887-ben alapították. A Kisczelii ipariskolában folyó munkába az iskola I. Értesítője ad betekintést, önálló iskolaépület nem állt az oktatás rendelkezésére. A Tanácsköztársaság államosította az összes iskolát és tanintézetet, s jelentős reformokat vezetett be a tanoncok munkaidejével, a velük szembeni bánásmóddal és az oktatással kapcsolatban. A Tanácsköztársaság leverése után az iparostanonc iskolák új rendjét az 1924-ben kiadott tanonciskolái szervezet szabályozta. Mindezek a rendelkezések természetesen a Celldömölki Iparostanonc Iskola működésére is hatottak. Egyre nagyobb jelentőséget kapott az iskola látogatása a gyakorlati oktatás mellett, bár a tárgyalt időszak végéig az mulasztások száma rendkívül magas volt, főleg a mesterek „jóvoltából". Horváth Lajos a felszabadulás utáni időszaktól 1975-ig mutatja be a szakmunkásképzés alakulását. 1948-ban megtörtént az iskolák államosítása és 1949ben megalkották azt a törvényt, amely a tanoncot először nevezte tanulónak. A celldömölki tanonciskola 1945—1948 között továbbra is községi jelleggel működött. 1957-től 3 éves kényszerszünet állt be az ipari tanulók képzésében. 1954-től 1974-ig fiókiskolaként működött. Erről az időszakról, a gondokról és az oktatásról részletes, összehasonlító adatokat is tartalmazó elemzést olvashatunk. Az iskola önállósodása -időszakának problémáiról szinte napról-napra értesülhetünk a tanulmányból. Az önálló épületért folytatott erőfeszítések és a helyi vállalatok, iparosok, szövetkezetek hozzájárulásáról is kapunk információkat. A harmadik tanulmányban-Majnouics Mária tollából már az önálló, a Celldömölki 410. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet tíz évének eredményeiről, munkájáról olvashatunk. A tanútok hivatástudatairól, művelődési igényeiről, a KISZ munkájáról is értesülhetünk az írásból. Részletesen foglalkozik a szerző a ne velőiskola szerepével, az Intézet kapcsolataival. A tanulmányok mellett a tanulók szakmánkénti, szektoronkénti és nemek szerinti összetételéről találunk táblázatokat az 1954 és 1975 közötti időszakra vonatkozóan. Ugyanitt olvashatjuk az intézet tanárainak névsorát is. Az 1974— 1985 közötti létszámokról, tanulmányi eredményekről, szakmai versenyek helyezettéiről is láthatunk táblázatokat. Végül a centenáriumi év tanulóit sorolja fel a melléklet. A kötetet — sajnos nem mindig jó minőségű — fotók egészítik ki az intézet múltjából, jelentős eseményeiről és tanáregyéniségeiről. Dicsérendő a szándék, amely ezt a kötetet létrehozta, mert oktatásunk történetének jelenleg sajnos több a fehér foltja, mint jól megrajzolt térképe. Ez utóbbiak közé tartozik a fent bemutatott kötet is, amely a gondos szerkesztő munkáját dicséri. A témakör kutatói, bizonnyal sok izgalmas adatot olvashatnak a könyv lapjain. NAGY ÉVA 86