Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - IN MEMORIAM - Pósfai János: Búcsú dr. Seper Károlytól

hadifogság után a jogtudományból doktorált is egy biztosítótársaság jogtanácsosaként elte le az életét. Nyugiállományba vonulásakor visszatért falujába s élete végiéig segítette a magyar kuilturáillis munkált, aktívan részt vett az említett testületekben, s áldozatkészen vállalta a múlt emlékeinek gyűjtését. Többször találkoztunk, hosszúira nyúlt beszélgetések során ismerteim ímeg őt, s tudtam meg egyre többiét életéről. Annyi időink miodlig jutott, hogy átballagtunk abba a régii parasztházba, amely a helytörténeti gyűjteménynek helyet ad. A helytörténeti gyűjtemény elsősorban az őrség felső ivádékét, illetve annak tárgyi emlékeit mutatja be, de található beninie számos olyan használati eszköz, szerszám s egyéb rekvizitum, amely általában őrzi a paraszti világ emlékeit. Egy kicsit la monarchia is újjáéled-, Ferenc József hatvannyolc éves császárságának emléktöredékeifoől is ízelítőt ad, ám összességében a magyar múlt ábrázolása, annak megőrzése a gyűjtemény. A pariasztcsailád fészke; a tisziba szoba, a konyha, a kamra minden tartozékával legyütt Mtbatja magát. Nézelődés közben vendéglátóm kézbe vett egy-egy tárgyialt, szerszámot, s megkérdezte: „Mit telsz ez neked?" Vagyis, hogy flelismerem-e? örült, ha meg tudtam nevezni az ösztökét (vagy észtekét), a fcévehányó ifavillát, a kézzel hajtott gabonarostát, a „szájas" nievű, cserépből készített ivó alkalmatosságot vagy a bugyogakorsót. „Mit tesz ez neked)" Károly bácsi szavai belehullottak az időtlenségbe. Az utódokra hagyott örökségi szinte felbecsüfllheteitllian. A gyász jelentés utolsó sorai ezek: „Adja Isten, hogy szenvedélyes szeretettel végzett munkájának folytatói akadjanak/" őszinte, tiszta szívből ezt kívánjuk mi is. A fogyó burgenlandi magyarság számára legyen példa ennek a tiszta szívű embernek az élete. Mint azoké is, akik az utóbbi években oly hirtelen távoztak közülük: Moór János, Tölly ,Erinő és á többiek, az öklelt követő íiatallaibb nemzedék becsülje meg örökségüket s vegye át tőlük továbbgondozásra. Dr. Seper Károly búcsúztatására küldöttség utazott Alsóőrbe dr. István Lajos professzorinak, a Hazafias Népfront megyei elnökének vezetésével. A delegáció tagja volt: Balogh János, a népfront megyei munkatársa és e sorok írója. István Lajos a sírnál mondott búcsúbeszédében ezekét mondotta: Dr. Seper Károly halállá fájdalmasam érint bennünket, mert személyében nemcsak a magyar anyanyelvi kultúra, egyik éhnemitiantóját, — nemcsak a sokrabecsült barátot Veszítettük el, — /hanem Tölly Ernő és Moór János után az őrvidéki magyarok egyik köztiszteletben álló vezetőjét is. Maradandó életművet alkotott: íiráslaival, Alsóőr történetét feldolgozó falumonográfiájával, néprajzi és helytörténeti gyűjteményével emléket és jeliét hagyott az utókornak. Élete messze sugárzó példa is, mert nemzetiségi — kisebbségi sorsban meni adta fel magyarságiát, — mert diplomát szerezve mem lett hűtlen falujához, — mert felismerte, hogy néprajzi és hely tör bánetá emlékek olyan múltbeli gyökerek, amelyek magyarságtudatunkat, emberi és nemzeti tartásunkat, jelenünket és jövőnket erősítik. A személye 'és életműve iránti megbecsülés és tisztelet arra kötelez bennünket,.az anyaországban, élő magyarokat, hogy számon tartsuk és segítsük a határainkon túl élő magyarokat, Burgenlandi Magyar' Kulturális Egyesületet. Az 198l-es Őrségi Naptárban írt szavaival búcsúzom: „csak úgy alkothatunk egységles egészet, ha a burgenlandi és mem burgenlandi magyarokat egy közös szándék és elhatározás fogja 'egybe: minden erőnket nyelvünk és kultúránk ápolásáért és továbbadásáért kell latba vetnünk!" Szeretett barátunk és iharciosibársunk dr. Seper Károly nyugodj békében! — mondotta, majd elhelyeztük a megye és a Világszövetség koszorúit. 71