Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - IN MEMORIAM - Pósfai János: Búcsú dr. Seper Károlytól

luson át volt tanácstag, művelődési állandó bizottság elnöke, ifjúságvédelmi bizottság vezetője. Elismert, szeretett és megbecsült ember volt. 1964-ben a Szocialista Kultúráért, majd nyugdíjazásakor, 1975-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Életében igen nagy értéket teremtett, halmozott fel abból a kincsből, amelyet oly nagyon szeretett szülőföldje népétől kapott. Drága emléke világító mécses még ellofobanása után is, amikor 1987. május 30án kioltotta a halál. Aranytalálkozóijuikiria, 1982-hen az egykori pápai diáktársaival emlékalbumot készítettek a még élő önmagukról. Legyenek e visszaemlékezés utolsó sorai Molnár Dezső albba írt vallomása: „Egyszerre rontott rám a vész: előbb egyik, — majd 4 év múlva — a másik lábamat vesztettem el. Mégis Istennek hálával tartozom, hogy szellemileg ép lévén — ha csonkán is — de szeretteim körében lehetek, festegethetek, írogathatok, örülhetek gimnáziumi igazgató leányomnak, szorgos fiamnak, örülhetek nagyszerű képességű 3 unokámnak. Annak, hogy Isten gondviselőt adott mellém, aki még a gondolatomat is kitalálja, ápol, velem van, táplál — s bár ő sem bírja magát, feles erővel — hősiesen kitart fájdalmaiban is mellettem." OSZKÓ ZOLTÁN BÚCSÚ DR. SEPER KÁROLYTÓL Az őrvidéki, burgenlandi magyair szervezdtelk fájdalmas gyászjelentése egy rokonszenves, (kedves ibarátuinlk hadálhínét hozta taviasz-hónap utolsó napján. Március 28-án, hetvenhat éves korában ímeglhalit dr. Seper Károly, Alsóőr lelkes kutatója, emlékeinek szorgalmas gyűjtője, nyugalmazott jogtanácsos. Seper Kámoly együk aiapítójla, volt a Burgiemllafndi Magyar Kulturális Egyesületnek, s a kancelláriában az ausztriali mlagylariolkiat képviselő Niemzielfciségli Tanácsba is beválasztották. Élete nagy műve az a ikis múzeum, aimely az őrvidék tárgyi emlékeiből őrzi a leg|fioin|tos|a(bblalkiat, s amelyről nemcsalk Burgenliandlban tudnak, haneim egyre töíbben keresik fel az anyaországból ós. Kisnemesi határőr család sanjátruaik vaíllottoa m/agát. Szenvedélyesem mély volt magyarságtudata, akár azé a kis csoporté, amely évtizeidisk óta következetesen munkálkodik identiltitásáért, az anyanyelv ápolásáért, nemzetiségi jogaik gyakorlásáért. A burgisinlliandii miagyarioik büszkék arra,, hogy őseik a honfoglalás idején keirülitisík az őinvidélkre, hogy leszármazottaik azoknak a hajdani határőrzokinek, akiket az Árpád-iházá királyok kiváltságokkal írUháztak fel, Károly Róberttől pedig mamiesá jogot kaptak. S egy kicsit airra ils büszkék, ami manapság (történik az lanyaoirsziáglban'. Ez pedig aziért nagyon fontos, mlert volt egy időszák, aimitoor odaát sem becsülték 'őket kellően, s tőlünk is „vasfüggöny" zárta el őket. Dr. Seper Károly afhból a színmagyar faluból indult el vállába, amelynek tizenkétezer kötetes könyvtárai, magyar nyelvű iskolája van, s az emiberek többsége ma is anyanyelvén, tehát magyarul beszél. A gimnázium elvégzése után Bécsben, Berliünlbieirii, Münchenben tanult, imiköziben munkát vállalt, hogy előteremtse a tanuláshoz szükséges Iköltségieket. öt évi katonáskodás, illetve 70