Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - IN MEMORIAM - Oszkó Zoltán: Molnár Dezső (1911—1987)

1911. május 26-án született Alsóságon kisparaszti családból, Molnár Bálint és Búzás Lídia gyermekeként. Igaz, a nagypapa tehetősebb parasztember volt, hiszen az egykori rokonok földjén épült Celldömölk 2 gyára, a KERIPAR és a Kesztyűgyár, valamint szőlője helyén a bányaút, a Bagolyvár mellett. Szülei, sokszor még munka köziben is énekeltek. Tőlük örökölte az ének és zene szeretetét, kitűnő hallásait és hangját. Nagyapja, az első világháborús huszár. Zágrábból hozott, az akkor 6 éves unokájának egy nagy gombos harmonikát, amin teljesen önálóan tanult meg játszani. Hegedülni Somogyi Mihály tanító tanította. Klarinétozni Pápán tanult meg. A tanítóképző zenékarának első hegedűse volt. Az elemi iskola 6 osztályát Alsóságon végezte, a 4 polgárit pedig Celldömölkön. A Pápai Állami Tanítóképzőben 1932. július il-én kapta meg jeles népiskolai tanítói oklevelét és egyházzenei kárnagyi diplomáját. Ekkor még dühöngött a gazdasági válság, a munkanélküliség tömeges volt. Neki mégis szerencséje lett: 1932. szept 1-én kinevezték Kisköcsfcre a 6 osztályos evangélikus, „törpeiskolába" tanítani. (Ez az iskola nem kapott államsegélyt, azért viselte a törpe nevet.) Fizetése 80 pengő volt. Egy év múlva bevonult katonának, aztán még két évig újra Kisköcskön bontogatta néptanítói szárnyait, de igazi hazáját és egyben önmagát Csöngén találta meg, ahova 1936. szeptember 20-án választották meg evangélikus kántortanítónak. Kovács Eszter Évát 1942. október 25-én feleségül vette, aki két gyermekkel ajándékozta meg, Zsuzsanna, a szentgotthárdi gimnáziuirn igazgatója, Csongor, a celldömölki biztosító csoportvezetője. Csönge a tehetség és szorgalom igazi kibontakozását jelentette Molnár Dezső számára. A kis kemenesaljai községben 60 tagú férfikart szervezett, amellyel a helyi ós környéki népdalkinosek mellett Kodály, Bartók, Palesztrina, Handel műveket szólaütaitotit meg. Már 1937-ben ezzel a kórusával első díjat nyert egy dalostalálkozó legjobb kórusaként. A magasszintű énekkari kultúra mellett sok-sok színdarab, a szó igazi értelmében vett népművelés, ifjúsági munka jellemezte néptanítói pályafutását. A nagyszerű küldetést többször szakította meg a II. világháborús katonai szolgálat, öt is a Dunakanyarba vitték, ahonnan súlyos gerindövéssel került haza. A szombathelyi FaludJi Gimnáziumiban 'berendezett hadikórházban kezelték. Felgyógyulása után, a háború végén 1 hónapig Jurisics Miklós késői utódaként, a kőszegi vár parancsnoka volt. A csöngei vezető tanaitól, kántoritaniíltói és népművelő munkia volt életének, fiatalságának egyik ilegszebb időszaka, amelyben igazi lámpásként égett és világított szeretett népének. Mindig gondoskiodott saiját szellemi és kulturális újratöltődéséről, amelyet egyrészt a népi kultúra igazi értékeinek felkutatása, felkarolása, másrészt a tudományos és művészeti élettel váló kapcsolata jelentett. Meleg baráti viszony fűzte csöngei lévei ailaltit Weöres (Sándorhoz , akiitől megtanulta a szellemi alkotás örömét. Féltve őrzött emlék Molnár Dezső hagyatékában: „A szerelem ábécéje" című verseskötet, amelyet a költő 1946ban neki dedikált. 1951. február 2^án véget ért a csöngei korszak, ezután a celldömölki leányiskolában folytatta oktatói és kulturális tevékenységét. Viszszaemlékezéseiben többször is büszkén emlegette a 100 .tagú iskolai énekkart, .amelyet új munkahelyén szervezett. Celldömölkön egyre nagyobb feladatok hárultak rá a nagyközség kulturális, zenei és társadalmi életében. A megyében másodikként hozott létre úttörőzenekart. Megalakította a pedagógus kórust is, a mostani cdldömölkii felnőtt vegyeskar elődjét. Ugyanakkor vezette a zeneiskola keretében működő szimfonikus zenekart is, a gimnázdruim énekkarát, megszervezte az osztálymérnökség pengetős zenékarát, műkedvelő előadásokat 68