Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - IN MEMORIAM - Kovács Mária: Gazdag Erzsi emlékezete (1912—1987)

/ Az Ötvenes évek közepétől folyamatosan jelentek meg gyermekvers-kötetei. (Palika flótája — 1954; Mieseibo.lt — 1957; Száll a sárkány — 1959.). 1961-től már a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtáriban találjuk, ahol ,1963-vtól gyermekkönyvtárosként dolgozott, szívvel-lélekkel foglalkozott, törődött a gyermekolvasókkal. Ebben az időszakiban — gyermekkönyvtáros érdeklődésének megfelelően — nagyobb számban a kisiskolásokat találtuk a könyvtár olvasói között, s a rendezvények ugyancsak hozzájuk szóltak. Nemcsak maga foglalkozott szívesen olvasóival, író—olvasó találkozót és gyerimekvers-inűsort is szívesen szervezett számukra. Sorsa úgy hoata, hogy 1965-iben elkerült a gyermekkönyvitárból. Kapcsolata azonban sem a gyermekekkel, sem a gyermekköltészettel nem szakadt meg! A gyermekkönyvtárban, a gyermekolvasókkal való foglalkozás során szerzett élmények toválbb élnék verseiben. Ujabb kötetei jelentek meg. az Egérlakta kistarisznya 1970-ton, a Ringató 1974-hen, a Megtalált Tündérország 1975-ben, s 1978-han már 4. kiadásiban a Mesebolt, a Mézcsorgató 1981ben. A sort még természetesen folytathatnánk, a felsorolás korántsem teljes. (Költői munkásságáért 1978-Jbian József Attila-dijat kapott.). Hogy milyen volt kapcsolata a gyermekekkel? Ezt talán legszebben 1972ben fogalmazta meg, a 60. születésnap kapcsán: „Ha a gyerekekhez készülök, napokig gondolatban is csak velük foglalkozom. Lámpalázam van, nagyon nagy feszültségét érzek — és a gyermekek szíve megérzi ezt. Az ő felfogóképességük, „antennájuk" még új, azonnal viszonozzák a várakozást, az ünnepi állapotot. Ha látják és érzik, hogy az ember nagy dolognak, lényegesnek tartja a találkozást, akkor ők lis lényegesnek találják. Mindig egy dalt kérek a gyerekéktől, és meg is tanítom őket egy népdalra. Nagyon szeretem a daloló gyerekeket. Ezért ezek a legszebb találkozások."

3 1969-től dolgoztam a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárában, talán egy kicsit Gazdag Erzsi utódjaként is. Bár már 1970-hen nyugdíjába ment, sokszor ellátogatott oda, különösen mikor a könyvtár már átkerült az úttörőházhól jelenlegi helyére, Erzsi pedig a szomszéd házban lakott. Az 1972-rben indított gyermekkönyvihéten már tartott író—olvasó találkozót a kisiskolásoknak, s ezt követően szinte évente (találkozott a gyerekekkel. Ezek az alkalmak nekünk is felejthetetlenek, kedvesek voltak. A gyerekek mindig rövid műsorral készültek, Erzsi pedig sohasem érkezett új vers nélkül, amelyet ott olvasott fel először nagyabb közönségnek. Aztán a dedikálások! Amikar a gyerekek megérkeztek féltett könyveikkel, s Erzsit szorosan közrefogva, tágra nyitott szemmel figyelték, kinek a könyvébe ír Erzsi néni kedves, szép szavakat. Az utóbbi években tevékenységének középpontjában, az írószövetség Nyugat-dunántúli írócsoportjának elnökeként, a szombathelyi székház létrehozása, s egyéb teendők szerepeltek. Mégis úgy érzem, életének meghatározó része volt a gyerekekkel való kapcsolat, mely gyermekköltészetét is befolyásolta, meghatározta. Kedves emberi lényének, költészetnek hiányát sokáig érezzük. KOVÁCS MARIA JEGYZETEK 1. Szakály Éva, Gazdag Erzsi műhelyében. = Életünk, 1974. 2. sz. 120. p. 2. Cs. Nagy István: Gazdag Erzsi == Életünk, 1963. III. köt. 198. p. 3. Markovits Ilona: Megtalált tündérország. == Életünk, 1972. 6. sz. 572. p. 64