Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - ADATTÁR - Sill Ferenc: Szombathely kánoni vizitációi. 1

SILL FERENC SZOMBATHELY KÁNONI VIZITÁCIÓI 1. A helytörténeti kutatások fontos forrásai az ún. kánoni látogatások jegyzőkönyvei. Mit jelöl ez a történészek körében jól isimert forrásgyűjtemény, amellyel előbb-utóbb a nem hivatásos történészek, a falukrónikák írói is találkoznak? A kánoni vizitáció az egyházi elöljárók hivatalos látogatása valamely plébánián, vagy egyházi közösségben olyan feladattal, hogy megvizsgálják, az intézmény állapotát, épületeit, tevékenységi területeit, a tisztségviselők munkavégzését, a lakosság létszámát, ezek kötelességeit és jogait, tehát viszonyát a meglátogatott intézményhez. A kánoni vizitáció gyakorlata sok évszázadra tekint vissza. * Kezdetben az egyház szorosain vett ibelső fegyelmi ügye volt. A Kairoliing korszakban (800-as évektől kezdődően) az állami (hatóság is részt vett a vizitálásban, mert a király embere (a comes) is elkísérte a viziltátort. Ez a gyakorlat nem volt ugyan folyamatos, de az egyházi és állami együttműködés a vizitálásban a legújabb korig nyomon követhető.

2 Regino pruni apát 906. év táján már könyvet írt a kánoni vizitációról. Ebben egy „látogatási formulát" is adott, amely szerint a főesperes (archidiakonus) feladata, hogy a vizitációra érkező püspököt segítse, munkáját előkészítse és a vizsgálat szempontjait a lelkipásztorokkal előzetesen megbeszélje. Idővel a püspökök szinte teljesen főespereseikre bízták a vizitációt, ők Pedig nem csupán megbízottként, hanem saját tekintélyük alapján jártak el. Ez a gyakorlat visszaélésnek számított, ezért a Tridenti zsinat határozatot hozott, hogy a főesperesek csak a püspök akadályoztatása esetén és annak megbízása alapján vizsgálhatják saját területüket. Nagy egyházmegyékben a főesperesek közreműködése nélkülözhetelen volt, de csak megbízás alapján járhattak el és látogatásuk aktáit, a tanúk vallomásait egy hónap elteltével a püspök elé kellett tárniok.

3 A rendelkezésnek ez az utóbbi része döntő jelentőségű, mert a Tridenti zsinattól kezdődően (1545—1563) előbb ritkábban, később nagy gyakorisággal vizitációs jegyzőkönyvek készültek és ezek jelentős terjedelemben mindmáig megtalálhatók. VIII. Kelemen pápa 1596. évi rendelkezésével az egyházlátogatás végrehajtásának rendjét és sokrétű szempontjait is meghatározta.

4 A jegyzőkönyvekben a hely és időpont megjelölése után rendszerint a templom és a temető látogatása következett. Fontos utalások találhatók a templom építési idejére, címére és állapotára. Leltárba vették a felszerelési tárgyalkat, ötvösműveket, textíliákat. Részletező leírások készültek az oltárokról, képekről, szobrokról. A vizitátorok leírták a hitéleti gyakorlatokat, ezzel kapcsolatban népi szokásokat, félsorolták a céheket, ezek részvételét a templomi szolgálatban, leírták a különböző egyesületeket és azok működését. A vizitátor tájékoztatást készített a plébánia-ház állapotáról, telkéről. A plébános és tanítómester javadalmával kapcsolatban megjelölte a szántóföldeket, réteket, erdőket és ezzel kapcsolatiban a dűlőneveket. Viszonylagosan pontos adatokat közölt a népességről, a gyermekek és a felnőttek számszerű arányáról (confes53