Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - ADATTÁR - Szabó József: Bük és Csepreg cukorgyárai

rint — teljes éjjeli és nappali üzemiben 350 férfi és 48 nő dolgozott 120—200, illetve 90—110 filléres napiberrel. Egész éven át pedig 38 főmunkást és 7 tászviselőt alkalmaztak. A büki cukorgyár technikai fejlődését az mutatta legjobban, hogy 1890-re az alkalmazott erőgépek lóerőteljesítménye az 1880. évinek nyolcszorosára emelkedett. Ennek köszönhető, hogy a gyár cukortenmeiliáse pedig 1899-re ötszörösére, 1910-ire több mint hétszeresére növekedett. A rohamos fejlődést a külső piacok bővülése tette lehetővé. Termékeinek nagy részét Fiúmén és Trieszten át szállították külföldre, főként Törökországba, Görögországba és Tuniszba. Sopron vármegye alispánjának évi jelentéseiből értesülünk arról, hogy pl. 1873-ban válság robbant ki a cukoriparban, amely az évtized végéig elhúzódott, és megakadályozta az ipari fellendülést. Csak az 18.84. évi jelentés számolt be arról, hogy a cukorgyártásiban és értékesítésiben örvendetes javulás állott be, viszont 1884-iben isimét arról tudósít, a cukoripar válságba rjuitofbt s németországi túltermelés miatt, mely a cukorárak nagymérvű csökkenését idézte elő. A későbbi években is igen megérezte az osztrák, német, francia és orosz cukoripar évről évre elhatalmasodó versenyét. Ebben az időben a büki cukorgyár csak úgy bírta a versenyt, hogy különböző újításokkal növelték és egyszerűsítették a termelés technológiáját, melyekben élen jártak. 1884-iben a Repce folyón felépített turbinájukból az egész gyár területét villanyárammal látták el, az elsők között Sopron vármegyében. Bükön alkalmazták először az ún. „répaúsztató"-t, mely találmány hamarosan az egész világon elterjedt, ahol répából állítottak élő cukrot. Ennek kivitelezője Riedinger Károly .művezető volt, aki kísérletezésteinek eredményeként valósította meg a nevéről elnevezett „Riedinger-úsztató"-t. Riedinger Károly 1840-íben született a régi Sopron megyei Lakompak (Lockenbach) német anyanyelvű községben. A nagyon jó érzékkel bíró egyszerű iparos nemcsak részt vett a büki gyár építésében, hanem ennek irányítását is végezte. A munkálatok befejezése után megragadta a kedvező munkalehetőséget, ottmaradt a gyáriban és elsajátította a cukorgyártás technológiáját és hamarosan a gyártási folyamatok irányítója lett. Az 1879-es esztendő esős, sárt okozó időjárása sok gondot okozott a cukorgyárnak. A külső gyártelep nem tudta ellátni a mosót répával, azért nagyon akadozott az Tízem munkája. Riedinger Károlynak most alkalma nyílt a korábban megszerzett tapasztalatait hasznosítani. Betonból hat, földbe ágyazott nagy tartályokat, az ún. „irinák"-4at építtetett a mezőről 'behozott répa fogadására, ahonnan légszivattyú segítségével beömlő víz mp/m gyorsasággal egy csatornán át a mosógépbe vezette a sáros répát, ahol elsődlegesen megmosták. E műveletnél a kavics és a homok, illetve az agyag egy része a csatornában maradt, mely a (további mosást megkönnyítette, a mosógépet és az aprítógépeit pedig megkímélitek. Ez az eljárás gőzerőt nem vetít ligénybe, a fagyott répát iis Ikönnyehben feldolgozhatták, mivel a sűrítqvízek Ihőmérsékletét fokozni lehetett. Az önműködő répaúsztaitó a lúgozási eljárás nagy termelőképességének felvételévé vállt, amellett és fenntartási költségei egyáltalán nem valtak. Bükön a gyár fekvése miatt, mivel nem volt mélyen az űsztatócsatorna, nem kellett gondoskodni bonyolult műszaki megoldásokról. A legjobb megoldásként a répaemelőkereket használták, mely a 4—6 m mély csatornákból 42