Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - MŰHELY - Bariska István: Látogatás a Savaria Múzeumban. Beszélgetés dr. Gráfik Imrével

gyen, hogy közműveltségünk és a hivatásos kutatás számára egyaránt felhasználható legyen. Ennek pedig megvan a lehetősége. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a helytörténeti kutatás és a honismereti mozgalom számára is megfogalmazódjanak azok az igények és súlyponti kérdések, amelyet mindkettő magáévá tud tenni. Én ezt nagyon lényeges kérdésnek érzem. A problémák gyölkere ugyanis többnyire az, hogy nem ugyanazt tartja fontosnak a honismereti és helytörténeti kutatás, mint amilyen igényekkel a szakkutatás esetenként fellép. De hangsúlyozom, hogy ha minőségben jól van megoldva egy helyi kérdés, az már nem provinziális és nem dilettáns. Ha a mozgalom ós a szaktudomány megtalálja a közös érdekeltségű területeket, a veszély is elhárítható. Ezért nagyon fontos a regionális intézmények szerepe a mozgalom segítésiében, így a dolog természetéből eredően a múzeumok szerepe is, hiszen példának okáért a múzeumok már ön• maguk alakulástörténetében is valahol ilyenfajta mozgalmakban lelik gyökerüket. Milyen az egyes szakreferenciák viszonya a honismereti mozgalomhoz a Vas megyei Múzeumokban? Természetesen nem minden szakágnak van azonos súlya, szerepe. Aki ismeri a Vas megyei helyzetet, annak nyilvánvaló, hogy a néprajzi, a történeti és az utóbbi időben felerősödött természetvédelmi, műemléki területnek van legtöbb kapcsolódási pontja. Ez persze eléggé bonyolult kérdés. Két dologra azonban fel kell hívni a figyelmet. Az egyik tisztán, szakmai kérdés, mely még ha olykor kényes is ,de egyértelmű. A imásilk azzal függ össze, hogy a mozgalom gyakran hoz létre kisebb-nagyoibb ÜL, jó vagy éppen kevésbé jó műtárgyegyütteseket, kollekcióikat, gyűjteményéket. Ezeknek pedig előbb vagy utóbb meg kell felelni a közönség igényének, iátogaitlhaitóvá kell valljanak, mégpedig információkkal ellátva, s nem utolsósorban pedig védettnek s a szaktudományok számára garantáltaiknak is kell lenniök. A fenntartásra, a megőrzésre tehát legalább akkora figyelmet kell fordítani, mint a létrehozásra. Ez már a mozgalom számára is 'egyre gyakrabban nagy gond, nem beszélve az intézményekről, közgyűjteményekről. Ez egyben a {nagyközönség számára azt jelenti, hogy a gyűjtemények „fogyaszthatóvá" tételében a nyilvántartásnak legalább akkora szerepe van, mint a „felhalmozásnak''? így igaz. Egy bizonyos mennyiségű ismeretanyagnak a lehető legrövidebb időn belül adatolásra kell kerülnie. A honismereti mozgalomnak — de a helytörténeti kutatásnak is — az a legnagyobb előnye, hogy a kutatott területtel a legközvetlenebb kapcsolatban áll. Az adott valóságban élve, első forrásból adatolhatja a történeti tényeket és ismeretanyagot, valamint a tárgyakat, mely utóbbiak később gyűjtemény alapjaivá is válhatnak. Ha az adatolás már a gyűjtés fázisában mean történik meg, ez később nem pótolható, de legfőképp a tudomány nem lesz lábban a helyzetben, hogy pótolhassa. Az adatolásnak, az információk begyűjtésének rendben és időben kell megtörténne, a lehetőleg teljes körűnek kell lennie. A tárgyi anyag pedig különösen olyan kezelést kíván, hogy hosszú időn keresztül élvezhető, elemezhető és újraértelmezhető legyen. Az anyagnak tehát az .állapotára is ügyelni kell, amely konzerválási, őrzési, restaurálási és egyéb gondokat vet fel. 23