Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

1. szám - Urban Aladár: Batthyány Lajos emlékezte. Születésének 100. évfordulóján

URBAN ALADÁR BATTHYÁNY LAJOS EMLÉKEZETE SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁN Batthyány Lajos gróf, első magyar miniszterelnök, egyike legtragikusabb sorsú államférfiáinknak. Nemcsak életének szomorú befejeződése miatt mondhatjuk ezt róla, hanem azért is, mert az általa vállalt áldozat ellenére a nemzet emlékezete igen értetlenül és mostohán bánt vele. Mi sam mutatja jobban a személyével kapcsolatos bizonytalanságot, és a legkülönbözőbb forrásokból táplálkozó fenntartásokat, hogy önálló szobra csak egy van az országban: az iikervári családi klaisitéiy pánkjának szögletében. Az isem az ország első alkotmányos miniszterelnökének, hanem az Országos Iparegyesület védnökének állították 1913-iban. Igaz, Ferenc József uralkodása alatt, akinek alig tíz hónapos kormányzását annaík idején nagyon beárnyékolták az 1849. október 6-ii kivégzések, talán .más módja nem is lett volna a szobor felállításának. Feltehetően ebben találjuk magyarázatát annak is, hogy a nem különösen jól sikerült Batthyáiny-szobor csak azért áll „közterületen", ment a park sarkából a szükséges teret elvéve, a kerítésit hátrább vitték. Természetesen Batthyány Lajos emlékének ez a háttérbeszorulása nem magyarázható egyetlen okkal, s főleg nem valami központi rendelkezéssel. 1849 után a Kossuthot pártfogoló, a forradalommal együttműködő és felségárulóként elítélt, kivégzett Batthyány emléke kényelmetlen volt nemcsak a Habsburg-dinasztiának, de a kiegyezés miegteremtőinek, s a mindenkori kormánypártnak is. Az ellenzék sem karolta fel az egykori miniszterelnök emlékét, hiszen számára az Ausztriától való elszakadást is kimunkáló, s a függetlenség gondolatához töretlenül hű Kossuth volt az eszménykép. A Kossuthot elmarasztalók pedig Görgey tetteit méltatták, s a forradalom és szabadságharc többi szereplőit az áldatlan Kossuth—Görgey vita gyakorlatilag háttérbe szorította. Ha a dualizmus korában volt is egy, a legmagasabb körökből eredő elvárás, hogy Battihyánynak sem tetteit, sam mártírumát hivatalosan ne méltassák, ez érvényét vesztette 1918., a monarchia széthullása után. Mégis, Batthyány méltányos megítélése elmaradt, jóllehet a két világháború között a korábbi mellőzést jóvá lehetett volna tenni. Az ellenforradalmi korszák történetírása azonban 1918—19. tapasztalatai után a forradalomtól rettegő és Kossuthot eílmianasztaló Széchenyiben 'találta .meg hivatalos példaképét. Batthyány megismerésére azonban történt vállárai fontos ezekben az lévekben: a császári ház 'titkos levéltárából előkerült a miniszterelnök eddig rejtegett perének anyaga. A fontos okmányokat a kor neves és idős historikusa, Károlyi Árpád dolgozta fel és publikálta a „főbenjáró pör" történetét 193.2-fban. A hatalmas kétkötetes munka kimutatta, hogy Schwarzenberg miniszterelnök miként nyúlit bélé igen határozottan a per vezetésébe, hogy végül Batthyányt a felségárulás vádjával lehessen elmarasztalni, s hogy a kierőszakolt ítéletet miként juttatták jóváhagyásra — a császár helyett — az őrjöngő Haynauhoz.