Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ESEMÉNYEK, HÍREK - Pete Györgyné: Honismereti-helytörténeti továbbképzés huszonharmadszor. Gyermek honismereti tábor. Krónika

A megújult Vasi Szemle c. folyóirat új főszerkesztője, dr. Gál József és szerkesztőbizottságainak elnöke, Takács Miklós volt (vendége annak az ankétnak, melynek kapcsán a lap új koncepciójáról és terveiről értesülhettek a tanfolyam résztvevői, illetve ők maguk is hasznos javaslatokat tettek a folyóirat szerkesztésével kapcsolatban és tartalmának távlati kialakításához is volt sok hasznosítható ajánlatuk, megjegyzésük. Délután a Dukai Takách Judit kúria lakójával, Simonffy András íróval találkoztak a hallgatók, akivel az emlékmúzeum kialakításának terveiről, a munkálatok jelenlegi helyzetéről beszélgettek. Ezt követte a minden évben visszatérő kedvelt séta: Velem környékének és a cáki pincesornak a „bejárása", mely szalonnasütéssel és gyönyörű népdalok éneklésével fejeződött be. Másnapi programként a „szomszédolás" következett; korán reggel indult az autóbusz Győr-Sopron megyébe. Tapasztalatcserével egybekötött kirándulásunk első állomásaként tisztelegtünk a nagycenki Széchenyi mauzóleumban Széchenyi István sírja előtt, majd a sopronhorpácsi műemléktemplomnál állt meg Győr előtt a buszunk. Győrben a megyei HNF titkárhelyettese — Szabó József — és munkatársai fogadtak bennünket igazi magyaros vendégszeretettel. Tájékoztatójukból [megismerhettük azt a sokrétű — minőségben és mennyiségben is — gazdag honismereti tevékenységet, ami megyéjükben zajlik. Számunkra főleg a szakkörök és az azokban tevékenykedő fiatalok magas száma volt tanulságos, akik az évenkénti különböző (helytörténeti, néprajzi, üzemtörténeti stb.) témákban kiírt pályázatokon többszáz főnyi létszámban vesznek részt. A tájékoztató után a megyei művelődési központ igazgatóhelyettese rövid városnéző sétán -bemutatta a belváros nevezetességeit, elmesélte az azokhoz fűződő történelmi eseményeket és legendákat. A székesegyházban — nem mindennapi látványként — sikerült megtekintenünk közvetlen közelről Szent László hermáját, a hazai gótikus ötvösművészet e páratlan remekét. Győr után a Szigetköz volt az útirány. A Szigetköz világának szakavatott ismerője, kutatója — szülöttje — dr. Timaffy László néprajzkutató volt a kísérőnk. Ásványváró, Hédervár, Lipót, Dunaremete, Mecsér — ezek utunk főbb állomásai, az ezer sziget országát építő Duna és Mosoni-Duna fűzfás-ligete közötti rendezett, virágos kis falvak sora; mind érdekes néprajzi, történelmi hagyományaival, mind mai lakóinak helytörténeti múzeumot létesítő hagyománytiszteletével, ápolásával modell, minta minden magyar számára — fogalmazták meg táj- és magyarságélményüket az utazás végén a tanfolyam hallgatói. A szombat délelőtt órái az összefoglalás, az értékelés jegyében teltek, és a jövő évi tanfolyam tematikájának kialakításához adtak javaslatot a résztvevők. Az eltelt egy hét programjairól tetszéssel nyilatkoztak, és mint amelyek tartalmukban is sokat adtak az elkövetkezendő évközbeni munkájukhoz, de érzelmileg is telítődtek. Egyhangú véleményként hangzott el, hogy a magyarságtudományi (hungarológiai) és a magyar kisebbségek helyzetével foglalkozó témák kiszélesítették látókörünket, új irányokat jelöltek meg gondolkozásukban. Kérték: a jövőben még hangsúlyozottabban foglalkozzon a továbbképzés ezekkel a problémákkal párhuzamosan az ország jelen helyzetével szociológiai és közgazdasági szempontból, valamint a nemzettudat fejlődésével. Kérték, hívjunk meg olyan neves személyiségeket, akik megyénkben telepedtek le, vagy elszármaztak ugyan, de ezer szállal kötődnek e tájhoz, s kérdezzük meg tőlük: mit jelent nekik Vas megye, a szűkebb régió. 89