Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Mesterházy Sándor: Ostffyasszonyfa történetéből

Részlet a Kossuth Lajos utcából Ostffy Sándor és gróf Batthyány Lajos (1806—49), első felelős miniszterelnök között meleg baráti viszony alakult ki. Több alkalommal volt vendége az Ostffy-kastélynak. (Éjjeli fekvőhelyét Batthyány-díványnak nevezték. Ma is megvan a család tulajdonában.) A községet kastélyos faluként szokták emlegetni. (Dienes András: A fiatal Petőfi. 1968. 242.) A kastély szó helyett inkább a kúria, nemesi udvarház lenne kifejezőbb. Kúriaszerű lakóházzal bírtak a köznemesek. Ostffyak, péteri Takáchok, Ajkayak, Koczorok, Mesterházyak, Mészölyök, Weöresek, salfai Sziták, Kisfaludyak, Trsztyenszkyek, Osvaldok, gróf Niczky család, Salkovicsok stb. Nemesek és jobbágyok, magyarok voltak. Nagybirtokos nem volt a faluban. A jobbágytelkek a természetes szaporodással annyira felaprózódtak, hogy'a jobbágyok nagy része földnélkülivé vált. Az úrbériséget (úrbéri viszonyokat) az 1848-as törvény eltörölte. Már Mária Terézia uralkodása idején az úrbérrenddezés korlátozta a földesúri önkényt és enyhítette a jobbágyok kiszolgáltatottságát. (Felhő Ibolya: Az úrbéres birtokviszonyok Mária Terézia korában. I. köt. Bp. 1970.) A 19. század végén és a 20. század elején körülbelül 80-an vándoroltak ki Amerikába, főleg mezőgazdasági munkások, cselédek, zsellérek abban a reményben, hogy talán jobb keresethez jutva, néhány év múlva hazatérhetnek és megalapozhatják önálló életüket. Csalódtak sokan. Többségükben hazajöttek. Voltak, akik tudtak építeni szegényes lakóházat, vagy vásárolni két-három hold földet, esetleg egy kisebb teljesítményű cséplőgépet. Csak néhányan maradtak kint, alapítottak családot, azoknak gyermekeik és unokáik látogatnak haza, hogy megismerjék apáik szülőföldjét. Az Amerikába vándorolt magyarok sorsáról hű leírást közölt az Életünk c. folyóirat 1981/8—9. sz. 673—704. p. Csepregi János írja le viszontagságos útját Buenos Airesig. Családjával, hetedmagával indult el 1900. dec. 7-én. A dél-amerikai államban nem Kánaánba érkezett, hanem a nyomorúságba. Utoljára a harmincas években adtak életjelt magukról. Ez év márciusában érdeklődtem Hefty László Buenos Aires-i ev. lelkésztől a család felől. Az ottani magyar gyülekezetben nem tudnak a családról. Hirdetést adott fel a „Magyar Hírlapba", keresi a családot.