Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Mesterházy Sándor: Ostffyasszonyfa történetéből

nedéket adott Szenczi Fekete István evangélikus püspöknek, aki nem jelent meg 1674-ben a pozsonyi idézésre a vésztörvényszék előtt. Németországba menekült, ahonnan 1678-ban hazatért és titokban, mint kőszegi lelkész, a kemenesaljai és rábaközi gyülekezetekben végzett püspöki szolgálatokat. Erről értesült Szécsényi György győri püspök és Kollonics Lipót esztergomi érsek, a Rákóczi gyerekek gyámja. Mindketten felszólították Ostffy Miklóst Draskovich Miklós gróf és Batthyány Kristóf generális által, hogy bocsássa el Feketét. Dömölky András követet is hozzáküldték Fekete István kiadatásáért. Ostffy Miklós azzal felelt: „Készebb vagyok jószágaimtól és fejemtől megválni, hogysem Feketét elküldjem, mivel religióm ezt hozza magával". A császári seregek elől mindketten elmenekültek. Ostffy Miklós a Bakonyban bujdosott. Az a legenda maradt fenn meneküléséről, hogy lovára fordítva verette fel a patkót, így az ellenkező irányba indulnak keresésére. Fekete István pedig tanítójával, Sárvári Jánossal együtt a Csallóköz felé vették útjukat. Pozsony közelében mindkettőjüket elfogták, bécsi börtönbe vitték őket. Bécsben áttértek a róm. kat. vallásra. Ostffy Miklóst pedig névtelen levéllel csalták elő rejtekhelyéből azzal az ígérettel, hogy nem lesz bántódása, mégis a bécsi börtönbe került, talán legenda szerint a kaszaházba. Ott Cziráky gróf tanácsára szorosan a fal mellé húzódott az ajtónyílás közelében, ahová, nem értek el a forgó kaszák. Kegyelmet kapott, sőt az 1681-i soproni országgyűlés elkobzott vagyonát is visszaadta. Ez az országgyűlés engedélyezte Sopron megyében Nemeskérett és Vadosfán, Vas megyében Nemesdömölkön és Nemescsón a templom építését és szabad vallásgyakorlatot, az ún. artikuláris gyülekezetekben. — A mai Burgenlandban Oberwarth (Felsőőr) a református gyülekezetek artikuláris helye volt. Száz év múlva, 1781-ben a Türelmi rendelet már 100 családnak engedett templomot építeni udvarban, torony és harangok nélkül. Ostffyasszonyfán a lerombolt templomot 1750—53 között Vági Mihály kenyéri róm. kat, plébános felépíttette fatoronnyal. (A mai torony 1830-ban épült). Ostffy Tamás által öntetett harangot a templomból Ostffy Mihály elvitette, időközben felépített ev. kistoronyba helyeztette. Ez az 1633-ban készült harang 1915-ben átkerült az 1914—15-ben épült új ev. templomba. A még fel sem szentelt templomból 1916-ban három harangot vittek el háborús célra. Ugyanakkor a róm. kat. egyháznak is egy nagyobb harangját elvitték. A két templom 6 harangjából csak egy-egy maradt. A harangok elvitele nagyon megszomorította a község lakosságát. A templommal együtt 1680-ban elpusztult az iskola is. Néhány évig a r. k. templom melletti Tairján-ház volt az ev. isikola. Az o-asszoinyfai ev. iskolások Csöngére jártak 1855-ig. Ebben az évben megvásárolta a gyülekezet a Tresztyenszky-házat iskolai célra. 1872-ben felépült a ma is álló kéttantermes és két tanítólakásos iskola. Ez évben épült fel az ev. iskola szomszédságában a róm. kat. iskola is kántorlakással. A Türelmi rendelet után, 1784-ben felépült a csöngei ev. templom. Ettől kezdődően az evangélikusoknak nem kellett Dömölkre járniuk templomba, hanem a közeli Csöngére. 1917-től újra önálló anyagyülekezetté alakult. Első leikésze Molitorisz János volt, a Kemenesaljái Ev. Egyházmegye későbbi esperese. Ezzel a filiából újra anyagyülekezetté alakult Ostffyasszonyfa is. Ostffyasszonyfa lakossága kegyelettel őrzi nagy magyar költőnknek, Petőfi Sándornak emlékét, aki 1839 májusától-szeptemberig vendégként, de mint rokon fiú Salkovics Péter földmérnök családjában tartózkodott. Nem szívesen látott vendég volt Salkovicsék házában a fiatal Petőfi Sándor. A Salkovics 35