Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Kovács Jenő: Weöres Sándor középiskolai éveiről és szombathelyi kapcsolatairól (1923-1934)

Weöres nemcsak nem értett egyet Petőfi költészetével, de parodizálta is verseit. Az egyik osztálytársunk, aki ebben az időben francia nyelvből tanítgatta Weörest, „Megy- a juhász szamáron" című vers átköltéséből csak az utolsó sorokra emlékszik: Fekete házból szivárog az ének Indítja botját bús barna fejének. (8) Ebben az időben Weöres Sándor Pável Ágoston tanár úréknál lakott a Faludi Ferenc utcában, alig; száz méterre az iskolától. Pável Ágoston ekkor még csak óraadó tanár volt a reáliskolában, különben a leánykollégiumban tanított. Ellentétben Gábriel tanár úrral, ő megértő barátja lett Weöresnek és sokat is foglalkozott vele. De az iskolában őt nem tanította. Az osztályban Wilfing Lajos katolikus hitoktató kötött barátságot Sándorral, aki sokszor megkérte őt, hadd maradjon ben.n a hittanórán. (W. S. evangélikus volt.) „Na tezsvír, írtál-e már megint valamit?" szokta kérdezni a hittanár és így kezdődött a vitatkozás. A „Fekete malom" című vers sorain több órán át vitatkoztak. Mi pedig örültünk a vitának, mert ilyenkor kevesebb idő jutott a feleltetésre. Verseinek irodalmi értékelésére sem helyünk, sem időnk nincsen, de idézek a „Vasvármegjye" c. napilapból: „Szombathelyi diákköltő sikere: A szombathelyi irodalmi életben sok szó esett már eddig is egy fiatal diákköltőről budakeszi Weöres Sándorról, a szombathelyi reáliskola VI. osztályú tanulójáról. Mióta a Vasvárniegye leközölte néhány versét, a kisdiák nevével van tele a szombathelyi irodalmi aeropag. Mindenkit megállított a versekben megnyilatkozott erős tehetség, sőt a Kultúregyesület szépirodalmi szakosztályának elnöke, Székely László dr. külön előadást tartott az egészen rendkívüli diákpoétáról . . . Neve azonban nem állt meg Szombathelyen, eljutott Pestre is. Egyik szombathelyi újságíró eljuttatta verseit Bónyi Adorjánhoz, a Pesti Hirlap irodalmi rovatvezetőjéhez, aki lapja vasárnapi számában — Mint csillag az égen — tárcát írt a szombathelyi diák poéziséről . .. Weöres Sándor még iskolába jár, de . .. egy csodálatos zenéjű költői készség birtokában van. E pillanatban nem lehet egyebet mondani, mint kérve kérni mindazokat, akik a diákra és életére befolyással vannak, vigyázzanak arra a:z égi hárfára, amit az Űristen ennek a gyerek-embernek lelkébe odaajándékozott. ... És Isten őrizz, hogy mindazzal, amit elmondtunk elvakítva megállítsuk a költő diákot, ahelyett, hogy elősegítenénk". (9) Pável későbbi írásában azt mondja róla, hogy már 16 éves korában is inkább író volt, mint diák. Ez a megállapítás igaz is volt, mert a diák többet foglalkozott a verseléssel, mint az iskolai tantárgyakkal. Amíg az egyik oldalon sikereket ért el, a másik oldalon nem ment a sinus-tétel. Pedig édesapja így küldte el Csöngéről: „No láss a tudomány után hogy barom sorsra ne kerülj. A tudós dolga mindenek mesterségénél többet ér." (10) Weöres a VI. osztályt végig küzdötte, de 1929. június 14.-én kimaradt és így nem kapott bizonyítványt. Később ő maga így ír erről: 26