Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - ADATTÁR - Kovács Jenő: Weöres Sándor középiskolai éveiről és szombathelyi kapcsolatairól (1923-1934)

ADATTÁR KOVÁCS JENŐ WEÖRES SÁNDOR KÖZÉPISKOLAI DIÁKÉVEIRŐL ÉS SZOMBATHELYI KAPCSOLATAIRÓL (1923-1934) Minden ember élete egy nagy könyv, amelynek első lapjain a születést, a gyermekéveket, az utolsókon pedig az élet végét szokták feljegyezni. Ami a kettő között van az a munkás alkotó élet a maga sikereivel és buktatóival. Bölcsőtől a koporsóig kevés ember élete pereg le egy helyen. Az élet-könyv lapjait rendszerint mások és máshol írják, de az emberek egy része, főleg az írók maguk is megnyilatkoznak munkáikban és ezekből is összeállítható életük folyása. Vannak emberek, kiknek már gyermekkorát is feljegyzik, míg másokét haláluk után kezdik kutatni. Ady Endréről 60—70 év alatt már sokat írtak, de még ma is jelennek meg újabb és újabb adatok, főleg a kortársaktól, és így lesz teljessé az életrajz. A „Vasi Honismereti Közlemények" 1974 évi I/l. számában Szerdahelyi Pál „Csöngei Mozaikok Weöres Sándor gyermek és ifjúkori éveiről" című írásában az elemi iskolás Weöres Sándorról ír. Ez késztetett arra, hogy, mint a költő reáliskolai osztálytársa, a szombathelyi diákéveiről és ifjúkori kapcsolatairól gyűjtött adataimat sorokba rendezzem. Tüskés Tibor: A pécsi irodalom kis tükre című (könyvében 'közel 200 írót számol pécsinek. Ahogy ő írja a „pécsi irodalom" fogalmát a lehető legtágabb értelemben veszi. Vizsgálja azokat „akik itt éltek és itt dolgoztak, azokat, akik itt születtek, és innen indultak el és végül azokat, akik . .. műveikben örökítették meg pécsi élményeiket". Így került a pécsiek közé Weöres Sándor is, aki egy évtizeden át ott élt, alkotott és irodalmi barátai körében tevékenykedett. Első verses kötete is Pécsett jelent meg 1934-ben. (2.) Tüskés szerint nem a születési hely a döntő, hanem a kapcsolat, a tevékenység ahhoz a helyhez, ahol az író él és alkot. Tüskés elvét elfogadjuk és ha ő pécsinek is sorolja Weöres Sándort, ugyanúgy mi vasiak is részben magunkénak valljuk. Az, hogy a költő Szombathelyen született, ez valóban nem döntő, de hogy hat éven át a Szombathelyi Reáliskolának volt tanulója és hogy éppen akkor került Pável Ágoston „kertész" nyesegető, irányító keze alá, ez viszont igen lényeges. S kapcsolatai — még ha el is került 16 éves korában Szombathelyről — nem szűntek meg vele még egyetemista korában sem, sőt még felnőtten sem. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Szombathely városa díszpolgárává választotta a költőt. Weöres Sándort 1927 szeptemberében ismertük meg személyesen, amikor rendes tanulóiként közénk került, ugyanis az első négy osztályt (magántanulóként végezte el és ezen osztályokról jeles, illetve jó rendű bizonyítványokat kapott. Mi, akik már ötödik éve éltünk osztályközösségben, mint „közönséges szürke diákok", imámden különösebb ígéret nélküli, jutottunk el a felső tagozatba. Az első osztálybeli 64-es létszámból az ötödik osztályra csak 32-en maradtunk fenn a rostán. Igaz, hogy egyikünk jobban szerette az algebrát, másikunknak a nyelvtanulás ment jobban, de egészségesek, elevenek, pajkosak voltunk, néha talán még rosszak is. Ilyen 32 tizenöt-tizenhat éves kamasz közé csöppent be Weöres Sándor. Testileg fejletlenebb, kissé vézna, az átlagosnál 24 i