Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1987. (Szombathely, 1987)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: Nem felejtette el a származását. Vázlatrajz Kovács Jenőről

MŰHELY F EIS ZT GYÖRGY NEM FELEJTETTE EL A SZÁRMAZÁSÁT VÁZLATRAJZ KOVÁCS JENŐRŐL Már régóta ismerem Kovács Jenőt, vagy ahogyan sokan hívják, Jenő bácsit. A Vas Megyei Levéltárban a kutatónapló tanúsága szerint település, iskola- és üzemtörténet, földrajzi, család- és személynevek, szakrális emlékek találhatók kutatási témái között. Ezek láttán kérdezem: Miért és mióta foglalkozik a múlt felderítésével? A család, amelybe beleszülettem adta meg az indíttatást. Elődeim vagy kétszáz évre visszamenően juhászok és földmívesek voltak. így az 1851-ben született apai nagyapám is. Tizenhat évesen indult el a rábaparti Nick községből Csöngén, Kemenessömjénben, Kis-cellben szolgált, végül 58 éves korában Merseváton telepedett le, ahol földet és házat vásárolt. Nagyon takarékos nagyanyám irányításával tudták ehhez a szükséges pénzt összerakni. Két gyermekük volt és egyiket — az édesapámat — kiadták a háztól, hogy a nagybátyám marad majd velük. így került édesapám Pápára a gazdasági iskolába. Ennek elvégzése után több helyen volt gyakornok, majd 1908-ban a Hernád menti Abaszéplakra (ma Kassa külvárosa) került uradalmi ispánnak, de feleséget Vámoscsaládról vitt magának. Itt éltünk 1914 nyaráig, amikor édesapámat elvitték a háborúba. Egy leánytestvérem és én Széplakon születtünk. Amikor a háború elérte a Kárpátokat édesanyám velünk szinte minden ingóságunk visszahagyásával az apai nagyszülőkhöz menekült, Mersevátra. Édesapám a háború alatt többször megsebesült, kétszer haza is Jöhetett, de 1917-iben az Ojitozi szorosból már nem tért vissza. így végleg elszakadtunk Abaszéplaktól és a Marcal-parti Mersevát lett a felnevelő, illetve szülőföldünk, mert itt is született két testvérem. Itt nevelődtünk fel nagyszüleim házában és volt idő, amikor tízen ültünk az asztalhoz, mert nagybátyám családja is velünk élt. Nagybátyám ugyan hazatért a háborúból, de aztán a változott viszonyok miatt ő költözött el és mi maradtunk nagyszüleinkkel. Az elemi iskolát Merseváton végeztük. Én voltam a legidősebb testvér apám halálakor, 6 évesen. Édesapám a frontról írt yégakaratszerű levelében rendelkezett, hogy édesanyám miként neveljen fel bennünket. Jó tanuló voltam, inkább a könyvek, újságok érdekeltek, mint a házkörüli munka. Nagyapám sokat beszélt nekünk a birkákról, az úsztatásról, a gyapjúnyírásról, a lúdvércekről, de a határban elpusztult Hímeskő faluról is. Ezek nagyon érde17