Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Brigovich Marietta: Horvátzsidány népi építészetéről és lakáskultúrájáról

kétszárnyúak, erősek. A „padozatot" téglával rakták ki, később betonozták a gerendás födémet, mely gyorsan tönkrement, boltozatos födémre cserélték. Több helyen láttam csehsüvegboltozatot. Később acélgerendák közé épített poroszsüveget alkalmaztak. A hosszú jászolt általában az ajtóval szemközti oldalon helyezték el. Fölé függesztik fel a szálas takarmány számára a létrát. 3. Fedett kocsiszín Érdekes építészeti különlegessége a területnek ez az építmény. Az istállók mellett helyezkedik el, de nem azok folytatásában, hanem — megtörve a hosszúház vonalát — arra merőlegesen. (7.) Elöl, hátul nyitott, a szekér könnyen áthalad alatta. Sokszor még oldalfala sincs. Ilyenkor az egész építmény tulajdonképpen egy lábon álló tetőszerkezet, padlástér nélkül. Csak néhány helyen találtam egyszerű, deszkából rótt födémet, mely különféle termények, elsősorban kukorica szárítására nagyon alkalmas. A szélesebb telkeken újabb építményeket is emeltek a kocsiszín folytatásában. Ez általában kamra, melybe nagy, füstölős kéményt, mellé katlant építettek. Fontos helyiség ez disznóöléskor, de tárolásra is alkalmas. Füstölő önálló, kisebb építményként udvar- közepén is van. A kocsiszín a szekeret és a kisebb mezőgazdasági eszközöket védte az időjárás viszontagságai ellen. A kocsiszín a ház végébe, éppen a telek közepére került. Jól elkülönítve az első udvart a hátsó gazdasági udvartól, ahol a trágyadomb körül helyezkedtek el a kisebb ólak, fáskamrák, a W. C. Ez az apróállatok mozgástere. 4. Ólak A sertésólak (hida, ejtsd magyarul): fából készültek. Oldalfalúk zsilipéit, vagy deszkázott. Több részből álltak: egyikben az anyadisznót tartották malacaival, a másikban a süldőket. Több ól is állhatott egymás mellett, vagy egymás közelében. Könnyen áthelyezhetők. Ezeket a faépítményeket a gazdák maguk készítették. 1930. táján a nagyobb ólakat téglából kezdték építtetni, padlásolt félnyeregtetővel és kifutóval. Padlásán mindenféle eszközt és szerszámot tároltak, vagy ez volt a tyúkól. 5. A pajta (skadanj) A kertek végében található pajták cséplőpajták. A múlt században fából épített cséplőpajták, torkospajták voltak. A torkospajta mindig háromosztatú. Középső része a cséplőtér, vagy szérű. Ezt általában sövényfal választotta el a tőle jobbra és balra elhelyezkedő pajtafiától. A pajtatípust a középső rész előreugró „torokrésze" miatt nevezték torkospajtának. Több közülük vegyes technikával épült: boronafállal, deszkázott, vagy sövényfallal. A torkospajta nyitott fedélszékkel készült, melyet ollóágakat összekötő szelemengerenda tartott. A zsúpfedél minden oldalon hosszan lenyúlt a koszorúgerendák alá, csak a torokrész előtt vágták a zsúpot rövidebbre, hogy a szénával a learatott gabonával megrakott szekérrel be lehessen hajtani. A pajta hatalmas két- vagy egyszárnyú deszkakapuval záródott. Hasonló, vagy kisebb kapu a pajta mező felőli oldalán is található, hiszen a telek folytatásában húzódtak a megművelendő földek. A pajta egyik végénél — sőt néha valamelyik pajtafiók előtt is — különösen hosszúra engedték le a zsúpfedelet, s alatta kis szerszámoskamrát képeztek ki. Oldalát bedeszkázták, vagy kukoricaszárral vették körül. 80