Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Brigovich Marietta: Horvátzsidány népi építészetéről és lakáskultúrájáról

A 19. század végére tehető az L alaprajzú házak megjelenése. A bevezető részben már szó volt e háztípusról. Az alaprajzi forma egyszerűbb változata, amikor az utca felé nem egy, hanem két egymásbanyíló szobát építetettek. Gyakran kamra, vagy nyári konyha került a telek lakóépülettel szemközti oldalára, szintén az utca vonalára: véghomlokzatukkal az udvarra néznek. A tetőgerinc az utcával párhuzamos, a lakóház gerincvonalára merőleges. Ahol a telekméret ezt a beépítést nem engedte meg, a melléképület a lakóházzal azonos tengellyel és tetőformával épül. (Például: Fő u. 30.) A lakóház és a kamra, illetve nyári konyha között az utcafront felől kerítés zárja a telket. Később a két különálló épület egy fedél alá kerülhet. Formailag ez a megoldás már hasonló azokhoz az épületekhez, melyek a kőszegi kapuszínes házak mintájára épültek. Ma már csak három található belőlük a községben. A mintául szolgáló városi házak igényesebb építőanyagból, nagyobb méretekkel készültek. A hasonló formájú horvátzsidányi házaknál a kapuszínt pórfödémmel fedik. A fagerendák mindig a ház utcai homlokzatával párhuzamosak. A viszonylag nagy fesztávolság (kb. 5 m) áthidalására sűrűn fektetik a gerendákat. A födém két szélén, a falsíkok vonalában, ahol a fedélszék nyomása miatt nagyobb a terhelés, két vagy három gerendát fektettek szorosan egymás mellé. A kapuszín egyik oldalán a kamraépület, a másikon a lakóépület áll. A kamra bejárata a 76