Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

Székely András Bertalan: Pável Ágoston és a magyarországi honismeret

SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN PÁVEL ÁGOSTON ÉS A MAGYARORSZÁGI HONISMERET Kiss Gyula emlékének Jeles évfordulót ünneplünk 1986-ban. A történelmi Vas megye szülötte, dr. Pável Ágoston száz esztendeje látta meg a napvilágot. A korábbi jubileumok s a centenárium kapcsán számos írás foglalkozott—foglalkozik az általa művelt legfontosabb területek — a szlavisztika, a könyvtár, a néprajzi-múzeumi munka, a pedagógia, a sokoldalú közszolgálat, a költői és kultúraközvetítői tevékenység — bemutatásával. Korábban megjelent, vagy kéziratos eredeti műveinek, műfordításainak a közzétételét is megkezdték.

1 Jelen írás az életműnek a mai fogalmaink szerinti honismeret tárgykörébe sorolható vonatkozásait kísérli meg csokorba gyűjteni. Pável a századunkban egyre inkább ritkaságszámba menő polihisztorok egyike volt. Ha róla, mint a honismeret munkásáról kívánunk szólni, ezt mindenekelőtt a néprajz felől közelítve célszerű megtennünk. A népélet tanulmányozását elősegítő kettős indíttatást fedezhetünk fel munkásságában. Az egyik forrásvidék saját ifjúkora: három etnikum — a vend-szlovén, a magyar és az osztrák-stájer— találkozásánál fekvő szülőfalujában, Cankova/Vashidegkúton még a tárgyi-szellemi funkciójában egységes népi kultúra vehette körül. Középiskoláit Szentgotthárdon, majd Szombathelyen végezvén „bontakoznak ki előtte a falu és a város társadalmi-gazdasági viszonyainak néprajzi szempontból nem kevésbé fontos különbségei".

2 A másik motívum, hogy fölismerve a modern élet hagyományfelszámoló tendenciáit, az erők összpontosítását szorgalmazza a 24. órában még fellelhető értékek gyűjtésére. így vall erről egyik írásában: „Ki ne érezné a rohanó idők sodrában, hogy elérkezett a lehetőségek utolsó órája? A faluról szinte napról napra fogynak, kopnak az egyéni színek, halkulnak a falu életének ősi hangjai. Fanatikus szeretetre, vállvetett munkára és bőséges anyagi eszközökre volna szükség."

3 Pável Ágostonnak megadatott, hogy felismerését tettek sorával támassza alá. 1928-tól a Savaria Múzeum elődje, a Vasvármegyei Múzeum néprajzi tárát vezetheti, sőt az állandóan távollévő Miske Kálmán helyett gyakorlatilag az egész intézmény irányítását is ellátja. A közgyűjtemény — tárainak rendkívüli zsúfoltságával — az ország egyetlen egyesületi múzeumának számított. Mivel a megyei és városi Kultúregyesület egyéb szakosztályai mellett nem tudott megfelelő támogatást biztosítani az itt folyó munkához, Pável egyéb anyagi források után nézett. Egyrészt a Móra Ferenccel folytatott levelezés eredményeképp létrehozta a Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesületét, mintegy az itt lakók tulajdonává téve a (múzeumot. További forrásként biztatására az egyes tárak őrei — többnyire helyi pedagógusok — és ő maga is lemondtak a tiszteletdíjukról, megbízatásukat teljesen társadalmi munkáiban végezték/

1 Végül pedig — az állami támogatás csekély volta miatt is — a terület birtokosainak, polgárainak az adományait is megpróbálta mozgósítani. „Leveleiből megnyilvánulásaiból az alamizsnakérés intellektuális szakszótárát lőhetne összeállítani, ahogyan kihez-kihez a szájaíze szerint fordult. A zirci apátúrrnak a Jézus nevére, Juszuf Kama! királyi herceg, alsósZelestlei földbirtokosnak a finom 6