Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Beszprémy Józsefné: Dunántúli szabadrajzú hímzések

évszámmal ellátott lepedők, illetve lepedőszélek. Nagyobb részét lenvászonra, kisebb részét Kendervászonra varrták fehér, piros pamutfonallal ós színes szőrfonallal (gyapjú). A fehér és a színes szőrhímzés a legkorábbi réteget képviseli, de ma még nem eldöntött, hogy a piros pamutfonalas munkák nem korábbiak-e, vagy legalábbis nem egyidejűek-<e. A szabadra] zú hímzéseket lapos, szár, és különféle térkitöltő öltéssel dolgozták ki. A legjellemzőbb díszítmény a virágtő, amely korsóból, edényből, szívből nyúlik ki, 3—5—7 ágú és mindig szimmetrikus. Elrendezése szakaszos, egyes szakaszok között a távolság egy-egy tenyérnyi. Alatta laza, hullámindás, gránátalmás, tulipános peremdísz húzódik, néha visszacseng a főmotívum egy-egy eleme, néha azonban csak a stílusban van összhang. A virágtövek sokban hasonlítanak egymáshoz, ha azonban alaposan megnézzük, látjuk, hogy csak a stílusjegyek hasonlók, a motívumok nem. Vannak csupavirág és madaras tövek. Ezek motívumai: gránátalma, tulipán, szegfű, rozetta, taralvos levelek, kacskaringók, indák. Gyakori az erősen stilizált madár-ábrázolás,' de találunk szarvast is. (Az úgynevezett szökellő szarvasos virágtöves minta Szombathely vidékéről.) Ez a szabályosan szerkesztett, edényből kinövő virágtő más vidékek hímzésein csak szórványosan bukkan fel. Ez azt is jelzi, hogy a régi stílusú hímzéseink .közül a dunántúliak állnaik talán legközelebb az úrihímzéshez, illetve az európai történeti hímzésanyaghoz. 65