Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Nádasdy Lajos: A nemesdömölki iskola a 18. században

ADATTÁR NÁDASDY LAJOS A NEMESDÖMÖLKI ISKOLA A 18. SZÁZADBAN Hazánkban ma, negyvenegy évvel a felszabadulás után a művelődés és a kultúra, az oktatásügy kezdő lépcsőfoka: az általános iskola. Ennek elvégzése, az itt megszerzett alapvető tudás nélkülözhetetlen, a mi mai viszonyaink között. A kitűzött cél: a fejlett szocializmus felépítése, az lemberhiez méltóbb életszínvonal eléréséhez ma már nélkülözhetetlen a tudás. De a nemzet egyetemes érdeke is megkívánja azt, hogy kiművelt emberfők sokasága munkálkodjék az ország, a haza előrehaladásán. Elengedhetetlen tehát az, hogy az ép és egészséges nemzet-test minden egyes tagja elérjen a műveltséginek egy bizonyos fokára. Ráadásul, amikor a mi demokráciánk és szocializmust építő népünk életében a legfontosabb állami ügyek irányításába is beleszólhat jóformán minden nagykorú művelt ember 18 éves kortól kezdve, feltétlenül szükséges az, hogy a legszélesebb néprétegek is öntudatosan tudjanak élni ezzel a jogukkal. Ehhez pedig kívánatos, sőt egyenesen elengedhetetlen a megfelelő alapműveltség megszerzése. Egyetemes nemzetgazdasági érdek is, hogy a termelés, az ipar és a kereskedelem tanult, s képzett munkásokat tudjon alkalmazni, mert különben lemaradunk az általános irgalmatlan keménységű nemzetközi gazdasági versenyben. A napjainkban ünnepelt Berzsenyi Dániel másfél évszázaddal ezelőtt nyomatékkal adott hangot annak, hogy nem a sok nyomorgó nép, hanem csak a boldog nép boldogítja az országot. „Ilyenné pedig csak tudás által lehet a nép. Nem szükség, reménylem, hosszasan fejtegetnem, hogy a mezei szorgalom virágzatához még közel sem elég, hogy a földművelésre elegendő nép, helyes föld- és néposzlat, hanem még az is múlhatatlanul megkívántatik, hogy a földművelő nép mind erkölcsére, mind értelmére nézve nagy céljához képzett legyen, mert egyedül az ily nép lehet alkalmas eszköze minden józanabb irányzatoknak."

1 Berzsenyi a maga korában részesként a,maga társadalmi osztálya, sőt a jobbágyak, zsellérek mindennapjaiban, jól látta azt, mennyire szükséges lenne, hogy a sorstársa képzett legyen. Természetesen elmondhatta volna ezt az iparos és a kereskedő rétegről is, hiszen a céhes ipari termelés hagyományos örökölt módszereivel dolgozva és a kereskedelem gyerekcipőben járva is, ugyancsak igényelte volna a képzett emberfőket. A művelődés és oktatás ügye minden korban függvénye volt a korszak világnézetének, általános kultúrpolitikájának és gazdasági áramlatainak, szemléletének. Az alsóbb szinten a népoktatás területén, nem is méltatták komoly figyelemre. A legalsó néprétegek számaira feleslegesnek tartották a tudást: neki az a dolgia, hogy dolgozzon, gondoskodjék urai jólétéről és minden tekintetben kiszolgálja annak igényeit. Jellemző az, hogy bár a felvilágosodás kora, az abszolutizmus kifejlődéséinek ideje már az oktatás ügy ugrásszerű fejlődé53