Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

MŰHELY - Pungor Zoltán: Nyolc szakköri év a 405-ösben

PUNGOR ZOLTÁN NYOLC SZAKKÖRI ÉV A405-ÖSBEN A Szombathelyi 405. sz. Berzsenyi Dániel Ipari Szakmunkásképző Intézetben 1957 őszén indult el a honismereti szakköri munka. Dr. Simon Endre vezetésével, az önképzőlkori Ihlagyományoikait alapul verve, az általános ismeretnyújitás mellett, a néprajz és helytörténet tárgyi, illetve szellemi anyagának gyűjtését végezték. A tanulók, főleg a kollégisták, sok néprajzi tárgyat hoztak-el szülőföldjükről az iskola szakkörébe. A szellemi anyaggyűjtést segítették a meghirdetett pályázatok. E munka eredményeként született, a pünkösdölést, lucázást, betlehemezést, karácsonyi kántálást, korbácsolást, regelest, újévi és István, valamint János napi köszöntőket, lakodalmi szokásokat vasi és zalai helységekben bemutató pályamunka. A gondos és szakszerű munkát ezüst fokozattal értékelték az Országos Diáknapokon. Ezekre az alapokra támaszkodva vettem át a szakköri munka irányítását, 1976 szeptemberében. Az alábbiakban, az 1984 őszéig, betegségemig folyó szakköri munkát, annak gondjait és eredményeit szeretném összefoglalni. Az áttekintésnél az éves időrendűséget követem. A kétezer főt jóval meghaladó tanulói létszámból, a szakköri tagok kiválasztása, illetve megkeresése nem könnyű feladat. A két műszakban, kéthetenként iskolába járó tanulók esetében, félretéve a szervezéstechnikai buktatókat, a nagy tömegben elvesző vagy feloldódó egyéni érdeklődőket nehéz megtalálni, összegyűjteni. Ez nem megy „toborzó plakátokkal", iskolarádiós hirdetésekkel, felszólításokkal. Nem ruházható át az amúgy is sok terhet cipelő osztályfőnökökre. A szakköri tagok kiválasztása csak közvetlen munkakapcsolat eredményeként lehet sikeres. Ilyen volt esetemben a 300 fős kollégium, és azok az osztályok, ahol történelmet tanítottam. Igaz, pár tanulónak volt általános iskolai honismeretes múltja, tapasztalata, de a legtöbbnek a honismereti munka fogalmába tartozó tevékenységet türelmes beszélgetéssel kellett tisztázni. A munkát 1976 októberében kezdtük el. Az első foglalkozásokon kb. 16— 18 érdeklődő vett részt. Végül 12-en maradtak, akik végigdolgozták a tanévet. Azonnal konkrét munkával kezdtünk. Nem riasztottam el őket az elméleti alapismeretek szükséges, de számukra még színtelen anyagával. Az előző években begyűjtött néprajzi tárgyakat tisztítottuk, konzerváltuk, esetleg javítottuk. Közben volt idő a tervkészítésre, az elképzelések konkretizálására. A néprajzi tárgyakból kiállítás berendezését terveztük. Tabló készült a Kárpát-medence magyar néprajzi tájairól. Elkezdtük a hagyományos népi életmód fellelhető mozzanatainak fotózását. A kiállítás valójában egész évben fejlődött, gyarapodott. Közben többen megismerkedtek a fényképezés és nagyítás fortélyaival. Az alapvető tárgymentő, restauráló munkával. A legtöbb esetben ez szakmájukhoz kapcsolódó ismeretszerzés volt. Nagy segítséget jelentett a kollégiumban és az iskolában is rendelkezésünkre álló jól felszerelt fotólabor. Egyéni és közös sikerélményt adott egy-egy jól sikerült nagyítás vagy kiállítható, rendbehozott néprajzi tárgy. Sajnos a korábban begyűjtött tárgyakról semmi konkrét adat nem állt rendelkezésünkre, így ezek csak önmaguk tárgyi értékét és a kiállítás tabló, illetve fotóanyagának szemléltetését képezték. Egy-két, a ki40