Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

Pethő Gyula: Ötven éve jelent meg az „írott Kő"

14'

; Z7 JU-4. IMI..1 sukat a lap felfogásában.

7 Harcos, éles hang, szocialista jellegű megnyilatkozás persze nem tapintható ki még a tanulmányokban sem, de a tisztességes szándék eredményeképpen a szJegémyek Magyarországóval rükonszieinveaett. A lap 1937 végén jelent meg utoljára. Megszűnését anyagiak hiánya okozta. Ahogy Bárdosi Németh János fogalmazta: „Nem bírta tovább az anyagi bukdácsolást".

8 Ezután öt évip szünetelt és r>sak 194% júliusáhan indufr meg újra. Ez azonban rnár más körülmények között élő, más jellegű folyóirat volt. Első szakaszában — kétéves fennállása alatt — az írott Kő Dunántúl egyetlen irodalmi folyóirataként fontos irodalomszervező, irányító és értéknevelő szerepet töltött be. Erről Bárdosi Németh János így vallott: „1. Az irodalmi élet gócpontjait akarta kiépíteni vidéken is, nem Budapest ellen, ahhoz felsorakozva, ahogy az keleten vagy nyugaton jó és egészséges. 2. „Vidékiesség" nem regionális kiszakadást akart jelenteni az egyetemes magyar irodalomból, de Dunántúl kétségtelen jegyeit és problémáit is felmutatni."

9 Hozzátehetjük: ez sikerült a lapnak, a szerkesztőknek. Sőt ennél is többet tettek, hiszien bátor és humanista gondolatokat közvetítettek. Indulásának 50. évfordulóján az írott Kő-re nemcsak mint a megye művelődés- és irodalomtörténeti dokumentumára kívánunk emlékezni, hanem a kort idéző irodalom és művészet akkori, vasi teljesítményeire is, főhajtással a szerkesztők — s különösen Bárdosi Németh János — előtt. 19