Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

KÖNYVESPOLC - Wirth Zsuzsanna: A történelemtanítás hasznos segédeszköze. Feiszt György: Rövid magyar címertan és pecséttan

en összeválogatott sziemléltető ábrák és fotók megkönnyítik a tájékozódást. Mivel az elemzett anyag gerincét a Vas Megyei Levéltárton őrzött értékek alkotják, helytörténeti szempontból szintén kiválóan hasznosítható heraldikai tanulmánya. Ugyanez érvényes a szfragisztikai fejezetre is. Az utóbbi tárgykörhöz eddig semmiféle hozzáférhető szakirodalom nem állt rendelkezésünkre az iskolai illetve helytörténeti munkában. A heraldikai részből megismerhetjük a címerhiasználat kialakulásának folyamatát, különös tekintettel a magyar vonatkozásra a címer részeit, részeletesen a címerpajzsról, a mesteralakokról, a címerképekről, a oímersisiakokról, a sisakdísziről szóló tudnivalókat. A külső, és csak a hanyatló heraldika korában kialakult díszekről is pontos leírást kapunk, nevezetesen a pajzstartókról, a címer palástról és címersátorról, a zászlókról, a jelmondatról, a címertani koronákról, a keresztiekről. Különös érdeklődésre tarthat számot a magyar áEamcímer történetét ismertető fejezet, A szfragisztikai rész bemutatja a pecsétek fajtáit, funkció szerinti csoportosításban foglalkozik az idéző-, a záró-, a hitelesítő pecséttel, majd a pecsétek anyagával és a pecsótelés módjával. A pecséthasználat áttekintéséből helytörténeti szempontból főként a hiteles helyek, a megyék, a városok és a községek pecséthasználata érdekes. Bár értékes olvasmányként bármilyen életkorú és foglalkozású olvasó kezébe veheti a kötetet, mint már említettem, mégis elsősorban a történelemtanárok és a középiskolás diákok számára vélem hasznos segédeszköznek. A rendelkezésünkre álló igen kevés idő miatt történeleim órákon legfeljebb felhívhatjuk rá a figyelmet, de a fakultációs történelem órákon, különösen ahol a második osztályban „szabad sáv" is létezik, vagy szakkörben valóban érdemes e tanulmány alapján feldolgozni a magyar címer- és pecséthasználat történetét. Nem öncélúan, hanem természetes összefüggésében az oklevéltannal, az írástörténettel, a hivataltörténettel, a jogtörténettel, a hadtörténettel. Csakhogy ehhez a törekvéshez nélkülözhetetlen feltétel, hogy kapható legyen folyamatosan a kézikönyv, legalább a tankönyveket is árusító könyvesboltokban olyan példányszámban, hogy a fakultatív történelem oktatásba évről évre bekapcsolódó tanulók megvásárolhassák. Az iskolai könyvtárak számára is érdemes beszerezni, mert szívesen forgatják azok a szierenosés fiatalok, alkik az első kiadáshoz hozzájutottak. Igen hasznos lenne, ha a jól bevált módszert folytatva oklevéltannal is gazdagodna a Történelemszakköri Füzetek választéka. Szívesen látnánk Feiszt György újabb tanulmányát e tárgykörből is. WIRTH ZSUZSANNA 152