Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

KÖNYVESPOLC - Horváth Ernő: Két nép hű fia. Beszélgetésiek Pável Ágostonról

teret s időt." S valóban, elolvasva az az érzéseim, hogy e munkáinak legfőbb értékét a Páveii kép térben és időben történő kitárulkozása adja. Az első riport S. Pável Juditot, az apa szellemi hagyatékának gondozóját szólaltatja meg. Válaszai alapján bepillanthatunk a népes szülői házba, megismerkedhetünk a család életével, törekvéseivel, majd Pável katona éveinek eseményeivel, a Tanácsköztársaságban betöltött szerepével és következményeivel. A további kérdések alapján olvashatunk Pávelról az apáról, a férjről, a kulitúrpolitikusról, a tanárról, a múzeum és könyvtár-szervezőről, a lapszerkesztőről, a lírikusról, a műfordítóról, a szlavistáról, a nyelvészről, s nem utolsósorban a hídverőről, aki a sok kudarc és megnemértés ellenére is kitartóan harcolt a szomszéd népek, így a magyar és szlovén nép békés egymásmellettéléséért, egymás értékeinek kölcsönös megismeréséért, megbecsüléséért, a baráti kézfogásért. Ezért lett talán Pável kedvenc témája Mátyás király is, hiszen ,,az igazságos Mátyást" mindkét nép mélyen szívébe zárta. Ezen keresztül is azt kívánta éreztetni, hogy mily nagy és mély a sorsiközösség a két nép között, minit írta: „A kultúrák közé nem lehet áthághatatlan kínai falakat emelni. Nyilvánvaló, hogy az ezerévesnél hosszabb együttélésnek számtalan nyoma maradt mindkét nép művelődésének történetében." Pável mának szóló üzenetét is részben ebben látja, vagyis keressük egymást, ismerjük meg egymás kultúráját, múltjait, jelenét, fogjunk kezet és együtt haladjunk előre. A másik pedig, hogy vidéken egyedül állva is lehet és érdemes dolgozni, bármilyen kicsiny munkaterület is legyen az, mert ez is része lehet a nagy egésznek, mely az emberiség jövőjét szolgálja. Weöres Sándor Kossuth-díjas költőnk gimnazistaként néhány hónapon át kosztos diák volt a Pável-házban, Szombathelyen. Itt került közelebbi kapcsolatba Pável Ágostonnal, akinek tudást sugárzó egyénisége volt rá nagy hatással. „Nagyon különös kapcsolat volt a miénk." — írja egy helyen — „Pável az örök gyerek én pedig már koravén — valahol az évek sűrűjében találkoztunk." Kölcsönösen nagy hatással voltak egymásra, vallja a költő, akinek első verseit Pável Ágoston ajánlotta a pesti lapok szerkesztőinek figyelmébe. Nagyra értékeli Pave! költői, műfordítói tevékenységét. „Szeretem Pável verseit, nyelvezetének csillogó barokk pompáját, divatoktól független őszinteségét." — írja. A műfordítói tevékenységében a kultúra közvetítő és hídépítő munkának tulajdonit jelentős szerepet. A beszélgetést egyik Pávelnek ajánlott versével, „A Krisztus-szemű asszonyok"-kal zárja. Vüko Novakot, a Ljubljanai egyetem nyugalmazott tanárát Pável legjobb ismerőjeként és barátjaként tartják számon. Többek között ezért kérték a beszélgetésre. E megállapítások a közölt anyagból is kiviláglanak. „Kedves Gusztimat úgy tekinthetem mindenkor mint jó apát, mint legjobb tanítómat, s később barátomat is." — vallja róla. A beszélgetésben sokat foglalkozik Pável szlovén, magyar kötődéseivel, a nemzetiségi lét kérdéseivel, problémáival, a kétnyelvűség mai lehetőségeivel, gondjaival. Ezek között kényesnek tűnő kérdések is szerepelnek, melyekre azonban a napi politika és a gyakorlat kell hogy választ adjon. Horváth Ferenc, a történettudományok kandidátusa, mint a Vasi Szemle mai szerkesztője, a folyóirat születésének körülményeivel, céljaival, feladataival, s ezek megvalósításában Pável szerepével foglalkozik. Hogy mennyire lényeges volt ez a szerepe, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Pável halálával megszűnt a lap, de megszűnt az a szellemi alkotóműhely is, mely Pável, az általa szervezett Vasvármegyei Múzeum Barátainak Egyesülete és szerkesztett Vasi Szemle körül kialakult. Az új Szemle 1958-ban a Páveii gyökerekből sarjadt ki újra. 144