Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

IN MEMORIAM - Pósfai János: Moór Jánosra emlékezünk

A kitűnő szakember, népszerű közéleti személyiség kereken negyven évig egy helyen volt a tanügy hű szolgálója, s az iskolai munka mellett a magyarság képviselője Burgenlandban, illetve Ausztriában. Moór János Alsóőrben született 1925. március 21-én. Az elemi iskola négy osztályát szülőfalujában magyarul végezte, majd az ötödik osztályt Vörösvárott fejezte be, hogy németül is megtanuljon. Polgári és kereskedelmi iskolába Felsőőrbe járt, majd Felsőlövőn megkezdte a tanítóképzőt. A háború katonai szolgálatra szólította, s a leszerelés után Bécsújhelyen szerezte meg a tanítói oklevelet. Ezt követően haláláig Örálláson tanított, 1973-tól ennek az iskolának volt az igazgatója. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület 1968-ban alakult, melynek kezdettől fogva elnöke volt. Kitűnő szervezőkészsége, az emberekbe vetett hite erősítette abban a nem könnyű munkában, amelyet a magyarság megmentéséért végzett. Az eiső és legfontosabb az volna, hogy a szülők és a nagyszülők otthon magyarul is beszéljenek gyermekeikkel, — állapította meg. Aztán a további lépések jöjjenek: a komoly tanításnak folytatódnia kell az óvodában, az elemi meg a polgári iskolában, végül a felsőbb iskolákban is. Ne gondoljuk, hogy a két nyelv megterhelést jelent a gyerekeknek! Tudta, hogy mindehhez szakképzett pedagógusokra van szükség, Éppen ezért mindent elkövetett, hogy az anyaországgal erősítse a kapcsolatokat. Előbb a szombathelyi gyakorló iskolával, majd a főiskolával hangolta össze a kezdetben furcsának tetsző munkát, végül is nagyon sok ismerőst, barátot szerzett. S azt is tudta, hogy támogatni kell minden olyan közösséget, amely megőrzi és fejleszti ä nyelvet és a kultúrát. Tanfolyamok, előadások, tanulmányi kirándulások, színdarabok, filmek, újságok, könyvek, ének, ziene és tánc — sorolta a lehetőségeket. Meg kell őrizni vagy újjá kell éleszteni az értékes hagyományokat, s erőinkhez mérten elhárítani minden akadályt, amely a magyar népcsoport ellen irányul. Igazi jóbarátja volt mindazoknak, akik az anyaországban segítő partnereivé váltak. Rendszeresen részt vett a Magyarok Világszövetsége rendezvényein, az anyanyelvi konferenciákon. Megszervezte a burgenlandi gyerekek magyarországi üdültetését, amely egyúttal elősegítette a nyelvgyakorlást. Megnyerte a fiatal pedagógusokat is az ügynek, közülük többen kiegészítő szakot végeztek a szombathelyi tanárképzőn. Eljárt a szombathelyi rendezvényekre, még a horvát bálokra is, hogy építhesse, szélesíthesse a kapcsolatokat. Kissé hajlott alakja sokszor tűnt-fel a derkovitsi bevásárló központban, ahol szinte otthon érezte magát, mert nagyon sokan köszöntötték ismerősként. Mérhetetlenül szerény, önzetlen ember volt, segítőkészsége nem ismert határokat. Évtizedes barátságunk kezdetén történt, érzem, el kell mondanom. Fiam súlyosan megbetegedett, rossz hangulatban kellett találkoznom Jánossal. Kifaggatott, el kellett mondanom rossz hangulatom okát, azt is, hogy a betegségre leghatásosabb gyógyszert nem tudom megszerezni, ö csak hallgatott és nézett rám. Másnap aztán váratlanul betoppant: nézd csak, sikerült megszereznem a gyógyszert, nálunk kapható — mondta és felragyogott tőle az arca. A múlt év végén még részt vett Alsóőrben a hatvan évesek hagyományos találkozóján. Derűs viszonttalálkozóra hívta meg a majdani hetveneseket, de sajnos, ezen ő már nem vehet részt. Moór János temetését egyik legjobb barátja, a magyarság ügyében ugyancsak fáradhatatlan dr. Galambos Ferenc Ireneus celebrálta. A pedagógusok egyiesülete, a tanfelügyelő, az őrállási és a felsőpulyai polgármester, a horvát nemzetiség képviselője, a helybeli takarékpénztár vezetője, majd az anyaország képviseletében dr. István Lajos, a Ha138