Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

IN MEMORIAM - Pósfai János: Moór Jánosra emlékezünk

A kitűnő szakember, népszerű közéleti személyiség kereken negyven évig egy helyen volt a tanügy hű szolgálója, s az iskolai munka mellett a ma­gyarság képviselője Burgenlandban, illetve Ausztriában. Moór János Alsóőrben született 1925. március 21-én. Az elemi iskola négy osztályát szülőfalujában magyarul végezte, majd az ötödik osztályt Vörösvárott fejezte be, hogy néme­tül is megtanuljon. Polgári és kereskedelmi iskolába Felsőőrbe járt, majd Fel­sőlövőn megkezdte a tanítóképzőt. A háború katonai szolgálatra szólította, s a leszerelés után Bécsújhelyen szerezte meg a tanítói oklevelet. Ezt követően haláláig Örálláson tanított, 1973-tól ennek az iskolának volt az igazgatója. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület 1968-ban alakult, melynek kezdettől fog­va elnöke volt. Kitűnő szervezőkészsége, az emberekbe vetett hite erősítette abban a nem könnyű munkában, amelyet a magyarság megmentéséért végzett. Az eiső és legfontosabb az volna, hogy a szülők és a nagyszülők otthon magyarul is be­széljenek gyermekeikkel, — állapította meg. Aztán a további lépések jöjjenek: a komoly tanításnak folytatódnia kell az óvodában, az elemi meg a polgári iskolában, végül a felsőbb iskolákban is. Ne gondoljuk, hogy a két nyelv meg­terhelést jelent a gyerekeknek! Tudta, hogy mindehhez szakképzett pedagó­gusokra van szükség, Éppen ezért mindent elkövetett, hogy az anyaországgal erősítse a kapcsolatokat. Előbb a szombathelyi gyakorló iskolával, majd a fő­iskolával hangolta össze a kezdetben furcsának tetsző munkát, végül is nagyon sok ismerőst, barátot szerzett. S azt is tudta, hogy támogatni kell minden olyan közösséget, amely megőrzi és fejleszti ä nyelvet és a kultúrát. Tanfolyamok, előadások, tanulmányi kirándulások, színdarabok, filmek, újságok, könyvek, ének, ziene és tánc — sorolta a lehetőségeket. Meg kell őrizni vagy újjá kell éleszteni az értékes hagyományokat, s erőinkhez mérten elhárítani minden akadályt, amely a magyar népcsoport ellen irányul. Igazi jóbarátja volt mindazoknak, akik az anyaországban segítő partne­reivé váltak. Rendszeresen részt vett a Magyarok Világszövetsége rendezvé­nyein, az anyanyelvi konferenciákon. Megszervezte a burgenlandi gyerekek magyarországi üdültetését, amely egyúttal elősegítette a nyelvgyakorlást. Meg­nyerte a fiatal pedagógusokat is az ügynek, közülük többen kiegészítő szakot végeztek a szombathelyi tanárképzőn. Eljárt a szombathelyi rendezvényekre, még a horvát bálokra is, hogy építhesse, szélesíthesse a kapcsolatokat. Kissé hajlott alakja sokszor tűnt-fel a derkovitsi bevásárló központban, ahol szinte otthon érezte magát, mert nagyon sokan köszöntötték ismerősként. Mérhetetlenül szerény, önzetlen ember volt, segítőkészsége nem ismert ha­tárokat. Évtizedes barátságunk kezdetén történt, érzem, el kell mondanom. Fiam súlyosan megbetegedett, rossz hangulatban kellett találkoznom Jánossal. Kifaggatott, el kellett mondanom rossz hangulatom okát, azt is, hogy a be­tegségre leghatásosabb gyógyszert nem tudom megszerezni, ö csak hallgatott és nézett rám. Másnap aztán váratlanul betoppant: nézd csak, sikerült megsze­reznem a gyógyszert, nálunk kapható — mondta és felragyogott tőle az arca. A múlt év végén még részt vett Alsóőrben a hatvan évesek hagyományos találkozóján. Derűs viszonttalálkozóra hívta meg a majdani hetveneseket, de sajnos, ezen ő már nem vehet részt. Moór János temetését egyik legjobb ba­rátja, a magyarság ügyében ugyancsak fáradhatatlan dr. Galambos Ferenc Ireneus celebrálta. A pedagógusok egyiesülete, a tanfelügyelő, az őrállási és a felsőpulyai polgármester, a horvát nemzetiség képviselője, a helybeli taka­rékpénztár vezetője, majd az anyaország képviseletében dr. István Lajos, a Ha­138

Next

/
Oldalképek
Tartalom